Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

bált módon, szövetséges és rokon népeket telepítenek a veszélyeztetett végekre. Erre természetesen csak a nemzet érdekeit helyesen mérlegelő fejedelmi hatalom lehetett képes. A nyugati kalandokban résztvett és nagy népszerűségre szert tett törzsfők elhomályosították a fejedelem központi hatalmát, de éppen a fenyegető veszély idején vesszük észre, hogy a múló sikerek korában is a nagyobb, nemzeti célokra törekvő, a nemzetet összefogó fejedelmi akarat mégis csak érvényesült. Anonymus jegyezte fel, hogy Solt fejedelem a nyugati végekre telepítette azokat az oroszokat, akik annakidején a magyarokkal együtt jöttek be és ott várat építtetett velük. Ez a mai Oroszvár Mosón vármegyében. Meg tudjuk továbbá, hogy ugyanarra a határszélre, a mosoni Fertőntúlra nem kevés besenyőt helyezett országa védelmére.

1 A Rozália-hegység és a Lajta-hegység közötti bécsújhelyi kaput a besenyők, a Lajta-hegység és a Kis-K árpátok közötti ú. n. hainburgi kaput pedig az oroszok és a már régebben települt székelyek védték. Ezeknek a határőröknek téli szállásai a Sár (Lajta), a Selyeg (Vulka) és a Fischa partjain voltak. Ez volt a helyzet a X. század derekán, amely időtől kezdve a besenyők egyre fokozottabb szerepet kezdenek játszani nyugati végeink védelmében. Az Etelközben tanyázó besenyők törzsszövetsége a X. század derekán már erősen bomlásnak indult és egyes törzstöredékek a környező országokban helyezkedtek el. Jutott a régi ellenfélből a magyarságnak is és nálunk szívesen is fogadták a rokon török népet, amelynek egyik, talán hozzánk legelőször jutott töredékét a mosoni Fertőntúlra, a mai Sopron vármegyébe és a Bécsi-medencébe telepítették. Az új jövevényeket bizonyára még nem tartották annyira megbízhatóknak, hogy éppen keleti határainkra, a hasonló nemzetiségű besenyőkkel telepítsék szembe és ezért helyezhették őket a nyugati végekre. A későbbi telepítéseknél már elhalványodott ez a szempont és a Taksony idejében bevándorolt Thonuzoba már a tiszai részeken szállt meg népével. Az egyre érkező besenyő töredékek elhelyezésére később a törzsközi választóterületek bizonyultak a legalkalmasabbak nak és a hadászati szempontokon kívül főleg ezért kerültek a besenyők a X. század ötvenes-hatvanas éveiben vagy a XI. század elején a Tarján-, Megyer- és a Kér-törzset elválasztó hansági és rábaközi terüle" 1 Anonymus krónikája 57. fejezet.