Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

tekre, ahol csak gyér szláv lakosságot találhattak. így telepítették továbbá katonai okokból a fejedelmi törzs és nemzetség törzsválasztó közére a mai Komárom, Fehér és Tolna vármegyék területére az egyes székely ágakat és az újonnan bevándorolt besenyők töredékeit.

1 A nyékek és a besenyők a magyar előőrsi és határvédelmi szolgálatot teljesítő népek sorába tartoztak és a nyugati végekre való telepítésük a szintén előőrsi és határvédő szerepet teljesítő behódolt avarok megerősítése érdekében történt. A mai Sopron megye területére került besenyő törzstöredéket az etelközi besenyő szállásokról való kiköltözése után a Nyék-törzs szervezte meg. Eredetileg a nyékek maguk is határőrök lévén, a honfoglaláskor behódolt tiszántúli avar, azaz székely töredékek és egyéb határőrnépek katonai megszervezésén kívül az újból csatlakozott soproni besenyők megszervezését is végrehajtották. A gyulák törzsének közelében lévő marosmenti besenyő letelepedésnek emlékét a személy- és a helyneveken kívül az írásos emlékek is megőrizték

2 és nem lehetetlen, hogy a soproni besenyők egyrésze is onnan származott a Fertő vidékére. Azt már láttuk, hogy a Gyula, Sopron és a Gatal név a gyulák törzsének, a Nyék-törzsnek marosmenti szállásbirtokain volt elterjedve. Feltehető, hogy Sopron, Kismarton és amint majd látjuk, Locsmánd vidéke, továbbá a Lajta két partja volt a nyéktörzsi ideszakadt nemzetségeknek, köztük a Nyéktörzs vezéri nemzetségének és határvédő népeiknek, elsősorban a besenyőknek a birtoka. A másik minden valószínűség szerint besenyők által is lakott terület a Rábaköz. Ennek besenyők által való megszállása legkésőbb a X. és XI. század fordulóján, Szent István uralkodásának idejében 1 Belitzkjj János : Nyugatmagyarország védelmi rendszere és határőrnépei a középkorban i. m. 62— 63. lk. 2 Igen jellemző, hogy a marosmenti besenyők telepei egyrészét (vagy az azok közelében fekvő helyeket) Pordány, Csorna, Sur nevekkel illették. Okleveles adatokon kívül besenyők ittlétét igazolja a nagyszentmiklósi kincslelet, amely remek műtárgyainak besenyő nyelvű feliratai az első magyarországi nyelvemléket képviselik. A kincs valószínűleg X. századi eredetű. Jelenleg Bécsben van. V. ö. Németh Gyula : Die Inschriften des Schatzes von Nagyszentmiklós c. tanulmányában fejtette meg a feliratok értelmét.