Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Harka nevével okleveleinkben először 1245-ben találkozunk, amikor határozottan lakott helynek, falunak (villa) nevezik.

1 Gyér lakossága lehetett, mert tizenkét esztendő múlva, 1257-ben, mint lakatlan soproni várföld (terra) szerepel.

2 Valószínű tehát, hogy 1245-ben is soproni várhoz tartozó falu volt, amelyben várjobbágyok laktak, akik azután időközben vagy elhaltak, vagy elköltöztek. Kál szintén soproni várföld volt és ugyanez lehetett a ládonyi nagykiterjedésű birtok is, amelyen a középkorban több Ládony névösszetételú falura bomlott,

3 amelyekben, hihetőleg várjobbágyi eredetű nemesek voltak túlsúlyban. Harka, Kál és Ládony soproni várfölddé válása csak úgy történhetett meg, hogy ezek az eredetileg ősi nemzetségi szállásföldek valaminő okból kifolyólag a királyra szálltak. Ez az ok nem lehetett a nemzetség kihalása, hiszen tagjai jóval túlélték a királyi vármegye szervezetének fölbomlását és annak nemesi vármegyévé való átalakulását. A nemzetség földjeinek királyi tulajdonba jutásával kapcsolatban inkább valamilyen erőszakos elvételre kell gondolnunk, amikor is a nemzetség szállásainak csak egyes részeit hagyták meg az ősi foglalók leszármazottjainak birtokában. A nemzetség egyik legjelesebb tagja, Bulcsú vezér, 955-ben lelte szomorú halálát, ö volt egyúttal tudomásunk szerint az utolsó pogány harka, vagy ahogy Konstantinosz császár görögösen írta, karkhász. Főbírói méltóságának továbbéléséről vagy felelevenítéséről csak közel másfélszázad múlva hallunk ismét, amikor a királyi tulajdonok összeírásáról volt szó.

4 A nyugati harcok elmaradásával, az ezekben főirányító szerepet játszó Lád vagy Vérbulcsu nemzetség tagjai hatalmuk fényéből Géza békés uralma alatt nagyon sokat veszthettek és efelett érzett elégedetlenségüket fokozhatta az, hogy a központi fejedelmi hatalom súlyának növelése céljából a harkai méltóságot nem töltötték be, illetve annak egykori országos jelentőségét az udvar részéről nem ismerték el. A dunántúli törzsfők elégedetlensége az árpádházi fejedelmek uralmával szemben az erőskezű Géza halála 1 Nagy, I. 20. I. (Nagy — Nagy Imre : Sopron vármegye története. Oklevéltár. I. k. 1889. II. k. 1891.) 2 Wenzel (= Árpádkori Üj Okmánytár), II. 284. 1. 3 Csonki, i. m. III. 617. 1. 4 Szent László III. törvénykönyve 2. fejezet.