Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
el, ami mindenesetre érdekes tény, ha egybevetjük vele, hogy a X. században éppen a Kér-törzs vezéri nemzetsége volt leginkább érdekelve a nyugati harci kalandokban, amelyek felvonulási irányvonala délkeletről kétségtelenül a soproni és lajtai kapukon haladt át nyugatra, Bécs felé. 1 Mellőzve a Vérbulcsu-nemzetség egykori uraságára valló, jelenleg más megyebeli, többi birtok sorsának alakulását a Sopron megyében feltételezetteket vegyük behatóbb vizsgálat alá. összefüggő birtokegységet képezett eredetileg az -ony kicsinyítő képzővel ellátott Lád személynévről nevezett, a későbbi századok folyamán több falunak határát képező terület. Ezt északnyugatról a Bulcsú apjának, Kál harkának, a nevéről elnevezett birtok területe egészítette ki. Ládony és Kál területének egymásmellettisége és egymással való összefüggése már maga is elég erős bizonyíték amellett, hogy ezek eredetileg a Lád- vagy Vérbulcsu-nemzetség ősi birtokai közé tartoztak és talán nem vakmerő az a feltevés, hogy a nemzetségnek nevet adó Lád birtokai voltak itt az időrendben először alakultak. Az sincs azonban kizárva, hogy Kál a tölgyerdők vidékén saját maga szerzett szállásbirtokot magának. Ha ez így van, akkor ugyanezt a folyamatot szemlélhetjük Zala megyében is, ahol ugyan a Kál- és Ládbirtokok valamivel távolabb fekszenek egymástól és ma már nem határosak, de eredetileg szintén összefüggőek lehettek. A sopronihoz hasonló a helyzet Vas megyében is, ott azonban már Kál harka birtokából szakadt ki, illetve kapcsolódott hozzá fiának, Bulcsúnak birtoka, amelyek eredetileg szintén szomszédosak voltak. Kál és Ládony birtokot, a helynevek és a nemzetségi tagok neveinek egyezése alapján, a Vérbulcsu nemzetség ősi szállásföldjeinek tekintve, önkénytelenül felmerül a kérdés, hogy ezt a feltevést az okleveles anyag mennyiben támasztja alá. Okleveles adataink bizonysága szerint azonban — mint már jeleztük — aXII. és XIII. században sem Harkán, sem Kálón, sem Ládonyban nem volt birtokos a Vérbulcsu vagy Lád-nemzetség, sőt a belőle származó családoknak később sem voltak soproni birtokai. 2 1 Belitzkjj János : Nyugatmagyarország határőrnépei és védelmi rendszere a középkorban, i. m. 58., 66. lk. 2 V. ö. Karácsonyi János : A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Budapest, 1901. II. 343- 345. lk.
