Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Látjuk tehát, hogy ezért pontos földrajzi határokat egyes nyelvés hangalakulások esetében nem igen lehet fölállítani, de ez nem is fontos. A különböző nyelvjárások főbb sajátságai ugyanis meglehetősen különböznek és így volt lehetséges nyolc magyar nyelvjárásterületet megkülönböztetni. Ezek a nyugati, a dunántúli, az alföldi, a duna-tiszai, az északnyugati, az északkeleti, a királyhágóntúli és a székely nyelvjárások területei. Ezeken a nyelv járásterül eteken belül természetesen kisebb-nagyobb változásokat és közéjük ékelt, idegen nyelvjárás területről származó nyelvjárás-szigeteket találunk. Az ilyen nyelvjárás-szigetek mindig települési vagy telepítési mozgalmak következtében keletkeztek. Sopron vármegye egész terjedelmével a nyugati nyelvjárásterület keretébe tartozik, amely tehát a magyar nyelvterület legnyugatibb részét, Mosón, Sopron, Vas és Zala megyék magyar lakosságú részeit öleli fel. Zala megyének a Balaton északi oldalán elterülő legkeletibb csücske azonban már dunántúli nyelvjárásterületbe tartozik. Viszont Győr és Veszprém vármegyének nyugati része erre a nyelvjárásterületre esik. Ez a nagy nyelvjárásterület meglehetősen egységes. Az azonban természetes, hogy a legészakibb és a legdélibb szélei között már észrevehető eltérést találunk. Feltűnőbben és szigetszerűen azonban csak a vasmegyei felső őrvidék és a Göcsej nyelve emelkedik ki belőle, néhány egyebütt merőben szokatlan nyelvjárási sajátsággal. Ezt a nyugati nyelvjárásterületet keletről a dunántúli nyelvjárás, délkeletről pedig az alföldi nyelvjárás drávamenti területe határolja. A dunántúli nyelvjárásterület délfelé körülbelül a Marcalin, Kaposváron és Szekszárdon át húzható vonalig terjed és az ettől délre a Dráváig és azon túl is elterülő vidék már az úgynevezett alföldi nyelvjárásterülethez tartozik.

1 Ha már most a három dunántúli nyelv járásterület földrajzi helyzetét a négy dunántúli honfoglaló törzs térbeli elhelyezkedésével egybevetjük, látjuk, hogy a nyugati nyelvjárásterület és az alföldi nyelvjárásterület dunántúli része szinte teljes egészében egybeesik a Harkák-törzsének és Botond-törzsének szállásterületével. Áttolódást 1 Horger Antal i. m. 4., 13—29. lk. és általa közölt térkép. — V. ö. Belitzhj/ János : A magyar törzsek és nemzetségek vándorlása. A bécsi magyar történeti intézet évkönyve, Budapest, 1935. 60—62. lk.