Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Vallásuk főelemeit a primitív lélekhiedelem (animizmus) és a varázslásba vetett hit képezték. Hittek a testhez kötött éltető lélekben és a holtak földi nyűgtől megszabadult árnyékszellemében, amit íznek hívtak. Ezzel a hittel kapcsolatban fejlett halottkultuszt űztek és valószínű, hogy a rokon népeknél felismerhető totemisztikus állattisztelet is megvolt náluk. Hittek a varázserejű jó és rossz szellemekben. Ilyen volt a Hagymáz, ez a betegséget okozó gonosz szellem. Hittek az emberi varázserőben, továbbá az ég, a természet és a levegő Urában, akinek alattvalói voltak a világosság, a melegség, az eső, a föld és a víz szellemei. Kétségtelen továbbá, hogy már nekik is voltak énekeik és népmeséik, de ezeknek még csak az emléke is ma már teljesen elveszett. Ennek az ananjinói kornak kezdetleges művelődési képe merőben elüt attól a képtől, amit ezer évvel később hiteles és megbízható perzsa, arab és bizánci források a honfoglaló magyarságnak fejlett politikai és katonai szervezetéről, állattenyésztő, sőt részben már földmívelő kultúrájáról, erkölcsös és emberies életmódjáról és pompázatos fényűzéséről rajzoltak. Ezt az óriási, történetileg elhatároló jelentőségű változást az altáji török népekkel való kapcsolatok idézték elő. E műveltség átalakító hatására nyelvünk altáji, vagyis bolgártörök eredetű műveltség szavai vetnek világot. Ezek a szavak századokkal a magyar honfoglalás előtt, századokon keresztül rakodtak le a finnugor alaprétegébe és ma arról tesznek tanúságot, hogy a honfoglaló magyarság külső megjelenésére nézve, hogyan vált a török népekhez hasonlóvá. Ennek a történeti forrásokból már régen ismert honfoglalás előtti bolgártörök-magyar érintkezésnek valóságát és nagy kulturális jelentőségét többek közt gróf Zichy Jenőnek, Fehér Gézának, Gombocz Zoltánnak és Németh Gyulának sikerült végérvényesen tisztáznia, a magyar nyelv bolgártörök eredetű jövevényszavainak és személyneveinek rendszeres vizsgálatával. Azt már láttuk, hogy a családi és nemzetségi alapfogalmak már a finnugor korban ismeretesek voltak és így természetes, hogy ezen a téren új, vajmi kevés rakodott le. Annál több azonban, a társadalmi, a politikai és a katonai szervezet fejlődését bizonyító új szó. Legfeltűnőbb azonban a gazdasági élettel kapcsolatos műveltségszavak elszaporodása. A zsákmányoló életmódra vonatkozó fogalmak gyarapodása mellett az állattenyésztés és a földmívelés fogalomköre is