Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

éltek. Ha házasság, közös vállalkozás, ellenséges támadás időnként valami baráti vagy szövetségszerű kapcsolatot is létesített az egynyelvű szomszédos nemzetségek között, ez a kapcsolat még nem vált állandóvá. Kezdetleges gazdálkodásuk a zsákmányoló formák ismérveit merítette ki, vagyis mindent felhasználtak és megettek, amit a természet nagyobb munkabefektetés nélkül nyújtani képes volt. Élelmüket a halászat és a vadászat útján, vadméz, vadgyümölcs és ehető gyökerek gyűjtésével szerezték meg. Első háziállatuk a vadászkutya. Ismerték azonban az iramszarvast és a juhot is és ezeknek a tejét is itták. A lovat — a későbbi legfontosabb és legdrágább háziállatukat — csak a nyugati finn népektől való elszakadás után ismerték meg az ugor népek, de csak mint «isteneket hordozó szárnyaslábú szép állatôt» és mint ritka áldozati barmot. A déli szomszédok révén ismerték a szarvasmarhát is, de rendszeres állattenyésztésről, kiterjedt pásztorgazdálkodásról ebben a korban még szintén nem beszélhetünk. Földmívelésüknek még kevesebb nyomai vannak. Mindössze néhány szó és az ananjinói sírleletekben szereplő bronz sarló tesz bizonyságot arról, hogy — éppen úgy mint a többi más zsákmányoló ős népnél — valaminő kezdetleges, asszonyok által végzett kapásmíveléshez hasonló növénytermelésük már nekik is lehetett. A mindennapi élet fenntartásához szükséges fegyvereket, szerszámokat, edényeket, egyéb eszközöket és ruházati cikkeket házilag állították elő. Rendszeres iparűzéssel, kereskedelemmel a gazdasági műveltség ilyen alacsony fokán természetesen még nem találkozhatunk. A fémeket idegen kereskedők, valószínűleg indoiráni szomszédnépek útján ismerték meg, de csak szórványosan használták. Eszközeik és szerszámaik kezdetlegesek voltak és ritkán készültek bronzból, hanem leginkább csontból, sőt a kőeszközök használata sem múlta még divatját. Lakóhelyük többnyire földbevájt és földdel tapasztott favázú kunyhó volt, amelyben állatbőrökből és növényekből készült kezdetleges fekvőhelyeken kívül semmi egyéb bútor vagy berendezési tárgy sincsen. Ruházatuk állatbőrökből készült ujjas, egy derékon alul érő ruhadarab és bőrsaru volt. Ezeket a ruhadarabokat növényrostokból és állati inakból készült fonalakból varrták össze. Eledelüket pedig hol nyersen, hol nyárson sütve, hol meg bográcsban főzve üstszerű favagy cserépedényekben fogyasztották el és valami erjesztett italt is ittak.