Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
Katóság alá tartozó területeket a Karoling királyok részint az egyházaknak és monostoroknak, részint érdemes világiaknak, királyi környezetükhöz tartozó tisztségviselő katona uraknak adományozták vagy hűbérül adták azoknak. Nagyon sok esetben azonban ezeket a területeket minden kifejezettebb adományozás nélkül, a király nyilt vagy hallgatag beleegyezésével, minden további jogcím nélkül elfoglalták a német gyarmatosok, A gyér lakosságú egykori avar területeken azonban elsősorban nem németek, hanem a szomszédos vidékekről idehúzódó szlávok szálltak meg. Ezek a bevándorló szlávok Alsó-Pannóniában csakhamar túlsúlyra emelkedtek, úgyhogy egy 872-ben készült salzburgi feljegyzés szerint ezt az országrészt és Karantániát már az összefoglaló Slavinia névvel illetik. Egyes vidékeken azonban mégiscsak a német telepesek voltak többségben, akik természetesen a legközelebbi törzs, a bajor fiaiból kerültek ki. A német telepítések nagyrésze azonban az őserdők irtásának nehézségei miatt nem a kisparasztok osztályának kezdeményezése következtében jött létre, hanem elsősorban az egyházi területek és a gazdag világiak voltak azok, akik jobbágyaikat ezekre a területekre telepítették. Ennek következtében az egykori avar határterületeken kezdettől fogva a nagybirtok volt az uralkodó. A salzburgi, a passaui, a regensburgi és a freisingeni bajor püspökségeknek, továbbá az altaichi és a kremsmünsteri kolostoroknak a keleti tartományok különböző helyein már Nagy Károly és első utódai alatt terjedelmes birtokaik voltak. 1 Arra vonatkozólag, hogy Nyugatmagyarország és így Sopron vármegye területén is, hogyan festett a karolingkori német telepítési mozgalom, az egykorú kevés számú oklevél ad némi támpontot. A legrégibb adatot, amely csaknem közvetlenül a mai megye határán német telep létezésére enged következtetni, az Annales Sancti Emmerami 802-ből dotált Castellum Guntionisra vonatkozó feljegyzése szolgáltatja. 2 Ennél a Guntio váránál verték meg a frank uralom ellen föltámadt avarok a nyugati seregeket, amelyek vezérei, Gotram és Kadolach grófok itt hősi halált is haltak. Egyesek — 1 Htiber: i. m. I. 80-82. lk. 8 Schünemann Konrád: Die Deutschen in Ungarn bis zum 12. Jahrhundert, Berlin u. Leipzig, 1923. 5., 114. Ik.
