Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
például Kaindl és Schünemann — véleménye szerint ez a Castellum Guntionis, a mai németséggel Günsnek nevezett Kőszeggel lenne azonos. Huber Alfonz helyesen a bajor Gün-cel azonosította. Mások véleménye szerint pedig a 860-ban említett ecclesia ad Keusi vagy Kensi, amelyet a salzburgi érsek birtokának neveznek, lenne a mai Kőszeg egyik legelső megemlítése. 1 Schünemann Konrád kétségtelenül helyesen mutatott rá ennek az utóbbi feltevésnek a valószerűtlenségére. 2 1121-ből is említ egy altenburgi krónika egy Gunze nevű helyet, de erről sem lehet állítani és bebizonyítani, hogy a Castellum Guntionis ma Günsöt, azaz Kőszeget jelentené. 3 Arra pedig, hogy a magyar honfoglalás kora előtt egy évszázaddal előbb említett Castellum Guntionis és az ecclesia ad Kensi és a 977-ben ad Gunsi alakban reánk maradt helynév nem a mi Kőszegünket jelentette, magyar részről legalaposabban Melich János mutatott rá. 4 A Kőszegre vonatkozó első írásos adatok mind magyarok és csak később, a XIII. század utolsó évtizedeiben tűnik fel a német helynév, amely így természetesen későbbi származású és semmi összefüggésben sincs a karolingkori és a többi IX. századi részben hasonló nevekkel. A város német neve, Güns, különben is a magyar Gyöngyös-patak nevéből vette eredetét. 5 Itt jegyezzük meg, hogy Kőszeg környéke meglehetősen gazdag avarkori leletekben. Ezek főleg Nagyasszonyfal várói, valamint Tömörd és Borostyánkő vidékéről valók és jelenleg a szombathelyi múzeumban találhatók. 6 Sokkal biztosabbak és kétségtelenebbek azonban a sopronvármegyei német birtoklásra vonatkozó IX. századi adatok, bár a pontos helyhezkötés itt nehézségekkel jár. A IX. századi német előnyomulás következménye volt, hogy a 800-as évek derekán már a Bécsi-erdőn túl, Pütten környékén, a Semmering északkeleti lejtőin is megjelentek a német telepesek. A vidék részben lakott voltának egyik legfőbb bizonyítéka, hogy a Bécs melletti Badenben 1 V. ö. Schivartz Elemér ; Nyugatmagyarországi német helységnevek, Budapest, 1932. 174. 1. - Huber Í. m. I. 70. 1. 2 Schünemann Konrád : i. m. 5.1. 8 Schteartz Elemér i. m. 174. 1. 4 Melich János: A honfoglaláskori Magyarország, 104—105. lk. 6 Schwartz Elemér i. m. 174—176. lk. *Pollány\. t. 360. 1.
