Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

bízták. A 843-ban létrejött verduni szerződésben, amely Nagy Károly hatalmas birodalmát részekre bontotta, szintén megemlékeztek az «avarok és húnok» országáról. Ez az elnevezés azután egészen a magyarok honfoglalásáig többízben felbukkan. Annak bizonyítékául, hogy az avarok a IX. század első felében még csak külsőleg és csak kis mértékben voltak keresztények, nagyon jó például szolgál a szentgalleni évkönyv egyik, 863. évi feljegyzése, amely szerint az avarok (a hunok népe) felvették a kereszténységet. 875 táján pedig azt írták, a Savaria és Carnuntum között lakó meghódolt és keresztény hitre tért avarokról, «hogy ez a töredék még ma is bírja azt a területet, melyet a császártól adózás fejében kapott». Ez a feljegyzés különben az utolsó, amely a mai Nyugatmagyarország területén élt avarokról fennmaradt.

1 Húsz-huszonöt év múlva már a hódító magyar seregek jártak ezen a vidéken, amelyen különben már 862 táján és 884 körül is, mint «ismeretlen» ellenség, megfordultak a Nyugaton. * # # Az avaroknak a frankok általi leveretése és egy töredéküknek önkéntes frank fennhatóság alá való helyezkedése természetes utat és teret nyitott a frank birodalom kebelébe tartozó német népelem kelet felé való terjeszkedésének. Ha túlzásnak is kell minősítenünk Nagy Károly életrajzíró kortársának azt az állítását, hogy az avarok országa teljesen néptelenné lett, kétségtelen azonban, hogy a pannóniai határvidékek erősen elnéptelenedtek. A szomszédos Karantániát is csak gyér szláv töredékek lakták, amelyek még a tág völgyeket is, mint például a Mura völgyét is, csak gyéren szállották meg. A mai folyómenti termékeny síkságok akkor még vagy mocsarak, vagy erdővel borítottak voltak, amelyekhez a hegyek és mély völgyek vidékén töretlen őserdők csatlakoztak. A karolingkori német jogi felfogás szerint minden olyan földterület, amely puszta, műveletlen és gazdátlan volt, a király tulajdonát képezte. Ugyanígy az újonnan meghódított területeken is közvetlenül a királyé volt minden, aminek nem volt a királytól elismert jogos birtokosa. Ezeket a meghódított, egykor avar fönn1 Pollány i. t. 352.1.