Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

töredék élt. Ennek az avar töredéknek fejedelmei többízben is a frank királyhoz fordultak segítségért egykori alattvalóik, a vérszemet kapott szlávok háborgatásai ellen. Ennek következtében ezek a fejedelmek, Kapkán-Theodor, Ábrahám, Kanizauki, mind megkeresztelkedtek és — legalább külszínre — a frank birodalom előharcosai lettek. Az avarok és a szlávok gyűlölködése azonban oly nagymérvű volt, hogy 811-ben Nagy Károly hadseregének egyharmadát a két nép lecsendesítése végett Pannóniába volt kénytelen küldeni. Azt, hogy ez a sereg mit végzett, nem tudjuk, de annyit tudunk, hogy a szlávok főnökei, valamint Kanizauki avar kagán, a tudun és még más előkelők Nagy Károlyhoz mentek hódolattételre Aachenbe.

1 822-ben ismét követségben jártak az avarok és ekkor a Frankfurtban tartott országgyűlésen Jámbor Lajos császár előtt a szokásos ajándékokkal, vagyis hűbéradóval jelentek meg. Ez a tény azt bizonyítja, hogy saját fejedelmeik, a kagán és a tudun vezetése alatt még mindig némi önállóságuk volt. Ez volt különben az utolsó avar követség, amelyről a frank birodalom évkönyvei megemlékeznek. Hunfalvy Pál ebből arra következtetett, hogy ezen időpont után már többé nem volt az avaroknak kagánjuk, mert ilyenre, a megtérített avarok igazgatása céljából már nem volt szükség. Föltételezi, hogy ekkor már mind keresztények és földművelők voltak az avarok, akik éppen úgy fizették a tizedet, mint más keresztények, akiknek ennek következtében már templomaik is voltak.

2 Hunfalvynak ez az állítása kétségtelenül túlzás. Valószínű, hogy a kereszténység nem volt már ekkor ismeretlen az avarok előtt. Valószínű továbbá az is, hogy akarva, nem akarva talán a tizedet is fizették. Kételkedünk azonban földművelő voltukban és kétségtelen, hogy nem azért nem hallunk a további idők folyamán avar követségekről, mert az avarok helyi önállósága megszűnt volna, hanem azért, mert ez a néptöreaék jelentőségéből vesztett és a frank birodalom végrehajtó és katonai szervei ekkor már az avar határvidékeken is működésben voltak. Ennek egyik legfőbb bizonyítéka az, hogy az avar határ őrzését 826-ban a nagyhatalmú Baldrich és Gerold karantániai grófokra 1 Hunfalvy Pál: Magyarország ethnográfiája, Budapest, 1876. 164. 1. — Pollány i. t. 352. I. 2 Hunfalvy i. m. 164-165. lk. — Pollány i. t. 352.1.