Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

látszott az egyiktől a másikig. Ez a híradás szempontjából volt fontos. Ezek a közfalak rendszeresen a folyók mentén és a hegyláncok hosszában vonultak és helyenként, egymástól, meglehetős távol kapukat hagytak rajtuk, hogy a lakosok érintkezhessenek egymással. Ha a támadó ellenség az egyik körsáncot elfoglalta, a védelme alá húzódott avar lakosság ingóságaikkal és nyájaikkal a második körsáncba, ennek elfoglalása után a harmadikba és így tovább vonultak vissza. Az egyik körsánctól a másikig pedig kürtszóval értesítették egymást, megállapított szabályok szerint különböző jeleket adva egymásnak.

1 Az avar gyűrűk elhelyezkedését 1886-ban Pontelly István kísérelte meg térképre vázolni. Pontelly kilenc avar gyűrűt tüntetett fel térképén, amelyek azonban szerinte nem egymásba, hanem egymásmellé lettek volna helyezve és Pozsony, Vác, Budapest, Kiskunhalas, Szabadka, Karlovic, Daruvár, Belovár, Várasd, Szombathely és Kőszeg körül csoportosultak volna. Északon ezek a gyűrűk nem terjedtek volna túl a Dunán, keleten a Tiszán, délen a Száván és nyugaton az országhatáron. A határt körülbelül a Fertő-tavon keresztül, északról délre vont vonal alkotta volna.

2 Pontelly fantasztikus elképzelése azonban nagyon sok oldalról támadható és megdönthető. A kérdés közelebbi vizsgálata azért érdekel bennünket, mert honfoglaló őseink kétségtelenül saját gyepürendszerük kiépítésénél az egykori avar erődítményeket is felhasználták, amit mi sem tesz kézzelfoghatóbbá, minthogy a magyar gyepük nyugati határa is ugyanott terült el, ahol az avarokéi. Az avarok első erődített vonala az Enns folyó mentén terült el és Nagy Károlyt előnyomulásában ez gátolta meg első ízben. Ez a ring vagy gyűrű azonban nem volt úgy kiépítve, mint azt a szentgalleni barát leírásából következtethetnénk. A földvár vagy sáncmű egyik védelmi vonalát maga a folyó képezte. Az avaroknak —

1 és írhatjuk utódaiknak a magyaroknak — gyepürendszereik mindig a folyók és hegyek-völgyek természetes alakulataihoz idomultak és csak ott, ahol a természetes akadályok nem voltak elegendők, készítettek mesterséges gyepű vonalat. Ezek néhol földtöltésekből, 1 V. ö. Ortvay : Temes vármegye 86. 1. 2 Pontelly István : Római vagy avar emlékek-e a délmagyarországi párhuzamos, régi műsáncvonalak. Történeti és régészeti értesítő, 1886. II. 181. sk. lk.