Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

bathelyi) születésű Szent Márton miért éppen a galliai Tours püspöke lett. A kelta hagyományok továbbélésének kell tulajdonítanunk azt a sajátos istennő-hármasságot, amelynek kultusza különösen a nyugati keltaságnál játszott nagy szerepet. A magányos noricumi hegycsúcsokon a római foglalás után is tovább éltek a régi kelta istenek szent helyei, amelyek többnyire fából épített kis kápolnák voltak.

1 * * * A rómaikori Pannónia tele volt hatalmas erdőkkel. A patakokat és folyókat kísérő galériaerdők nagy száma, a nagykiterjedésű tölgyesek, kiváló legelőket adtak a lábasjószágnak és különösen jó makkosokat a sertések számára. A sűrűbb erdőkben és a töretlen rengetegekben hatalmas medvék tanyáztak. Ezek már Nero korában híresek voltak Róma amphiteatrumi küzdelmeinek vadállatai között. Ezeken a területeken akkor még bölénycsordák is éltek. Kedvenc lován Hadrianus császár is szívesen vadászott rájuk. Híresek voltak a pannóniai vadkanok is. Jelentős földművelésről nincs tudomásunk. Ebben a tekintetben Moesia messze felülmúlta Pannóniát, ahol még Dio Cassius korában is árpán és kölesen éltek a lakosok. Nem volt jelentősebb a szőlőművelés sem, amit az itáliai bor védelmében a 3. sz. végéig nem engedtek felvirágoztatni. Kedvenc italuk az árpasör volt. A római korban oly nagy jelentőségű olajtermelés pedig vidékünk éghajlata miatt nem volt lehetséges. Ezeken a területeken a belső szükségletek ellátására mindenféle iparág felvirágzott. Legfejlettebb a kézművesség, Noricum területén volt, de ennek a vevőköre sem terjedt túl a középdunai provinciákon.

2 Láttuk, hogy a germánok földjéről származó borostyánkövet Nyugat-Pannónián keresztül szállították Itáliába. Feltehető, hogy a Sopron és Szombathely környékén előforduló pompás borostyánkő-faragványok mesterei itt dolgozták fel az északról hozzájuk kerülő anyagot és kész kis remekműveiket vitték tőlük tovább délre. Lassan a pannonok is berendezkedtek a legszükségesebb iparágak űzésére. Különösen jól kimutatható ez a helyi fazekasoknak a kelta stílusú és technikájú edényművességről való áttérése. A II. század derekán már nagy terra-sigillata műhelyek léteztek, amelyek 1 Alföldi András: i. c. 12-13. 11c. 8 U. o. 157-159. lk.