Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

(Sopron) mind a Julius-Claudius dinasztia alapításai közé tartoznak.

1 Ezért nevezte joggal Plinius Sopront Scarbantia Júliának.

2 Az új tartományok rómaivá való átformálását elsősorban a légiók kiszolgált legénységének letelepítése mozdította elő. Az a föld, amelyre az ezer viszontagságot szerencsésen megúszott harcosokat letelepítették, műveletlen, mocsaras földekből, köves hegyekből állott és méltán panaszkodhattak az Augustus halála után lázongó pannóniai légiók emberei sorsuk sivársága miatt. Mégis ők voltak, akik vidékünkön a valódi földműveskultúrát meghonosították. A mai Sopron vármegyében már Tiberius korában megjelentek a római telepesek. Borbolyán Tiberius Július Rufus egy Caius Petronius nevű veteránussal egy időben nyert adomány birtokot. Előzőleg rnindketten az itteni segédcsapatokban szolgáltak. Számos olyan sopronmegyei származású sírkő maradt reánk, amelyek feliratai a Claudius uralkodása előtti időkre utalnak. Ebből az időből Sopronban számos Tiberius Július vagy ezek leszármazottjainak emléke maradt fenn, ami szintén a Július családból származó császárok uralkodása idejében történt telepedés tényét igazolja.

3 A legtöbb Itáliából származó kiszolgált katona a XV. Apollinaris légióból került Pannóniába. Innen kerültek ki Emona gyarmatosai és innen Tiberius császár uralkodása idejében a scarbantiaiak is. A hatalmi szóval letelepített veteránusokon kívül természetesen sok kiszolgált katona önként maradt vissza Carnuntumnak, a légió I. századbeli táborhelyének környékén. Ebből a légióból vette különben I. Claudius császár a colonia Claudia Savaria — a mai Szombathely — polgárait is,

4 hihető tehát, hogy a mai Sopron vármegye egyéb római telepeinek első római lakosai is ennek a légiónak veteránusaiból kerültek ki. Scarbantiát vagy Scarabantiát Tiberius császár tette tehát oppidumá. A város első írásos említését a Kr. u. 79-ben, a Vezúv kitörésekor eltűnt idősebb Plinius művében találjuk. A városnév maga kelta eredetű és sekély víz, gázló mellett fekvő helyet jelent, ami a helyi viszonyoknak meg is felel. Plinius előadásában Savariá1 Alföldi András : i. c. Századok, 1936. 14-16. lk. 2 Plinius : Naturális História. III. 24. — Alföldi : i. c. 19. 1. 3 Alföldi András : i. c. Századok, 1936. 18-19. lk. 4 U. o. 20. 1.