Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Duna mellékére helyezi és a nép írásbeli emlékei a folyó mentén és befelé a Dunántúlon, Bicske és Csákvár vidékéig fordulnak elő. Felső-Pannóniában, tehát megyénk jelenlegi területén is, azonban más törzseket, az azalokat és a boiokat említi. Ha az ara viskók tényleg a Rába mentén laktak, akkor, amikor innen elvándoroltak, más törzsek jöttek a helyükbe. A feltevés ellen nem is lehet kifogás, hiszen a kelták keletre vándorlása csaknem állandó folyamat volt. Kifogást emeltek azonban az araviskok nevének a Rába-folyó nevétől való származtatása ellen. A kelta törzsek ugyanis rendszerint mindig megtartották ősi neveiket és ilyen névváltoztatás nem igen lett volna könnyű dolog. Ha pedig az Arabo-folyó névből származna az ara vise név, akkor nem Aravisci, hanem Arabisci lett volna az új név. Sokkal egyszerűbb tehát feltennünk, hogy az araviskok vagy eraviskok, mint araviskok jöttek Pannóniába, éppen úgy, mint a tauriskok, boiok és lat ovikok is ezekkel a nevekkel jöttek, éltek és elmúltak.

1 Ezeknek a névszerint is szereplő kelta törzseknek műveltsége már magasabb fokú, a hatalmas déleurópai kultúrákból is átszármazott elemeket tartalmazott, ami aztán a rómaiságba való beilleszkedést nagy mértékben megkönnyítette számukra. Gazdagabbjaik magukkal temettették el kocsijaikat, lovaikat. Római és görög mintára pénzeket vertek és öntöttek, élénk kereskedelmi kapcsolatban voltak egymással és a környező népekkel. A római hódítás lassan kivetkőztette faji jellegükből ezeket a törzseket és rómaivá, latinná tette őket. A kelták népe volt az, amely megyénk területén időszámításunk kezdete előtt 4—5 századdal a «történelemelőtti» idők homályában megjelenve, itt élve, egymás törzsei által föl-föl váltva, az írásos emlékek korába vezette át kultúráját. Az írásnélküli kor velük, a római hódítás kezdetével lezárult. A régészeti leleteknek ezentúl is döntőfontosságú jelentőségük lesz még megyénk történetében, de az írott emlékek most már igazi Történelemmé teszi tudásunkat.

2 1 Fröhlich Róbert : Magyarország területe a római hódítás előtt. Mill. Tört. |> k. XXXIX., LIII-LIV. lk. 2 V. ö. Hubert i. m. 180—188. lk. Kelta pénzverőhelyek a Dunántúlon is voltak. Ezt a fejezetet különben kiváló archeológusunk, dr. Gallus Sándor volt szíves átnézni. Tanácsaiért ez úton is hálás köszönetet mondok.