Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

hogy Szentgyörgyi és Bazini János leányát vette el.

1 Ez a Nagymartoni Pál volt az, aki halálos ágyán egy Lincher nevű német gondozására bízta várát és gyermekeit, aki azonban réme lett a vidéknek. A garázdaságok megtorlása fejében Zsigmond király 1398-ban Fraknót a Kanizsaiaknak adományozta, akiket a garázda németek kipörkölésével is megbízott.

2 1400-ban azonban már ismét a régi birtokosok kezén találjuk a várat,

3 amit 1447-ben — önszántukból-e, nem tudjuk — a Fraknóiak Albert osztrák hercegnek adtak el.

4 1451-ben Frigyes császár kezén volt,

5 akitől Mátyás király csak 1488-ban tudta visszaváltani, amikor is Korvin Jánosnak adományozta.

6 A sopronmegyei nagybirtokos családok anyagi helyzetének rosszabbodását a politikai és háborús események magyarázták meg. Ezeknek a hatását amint azt már az előzők során láttuk, a közép- és kisbirtokosok sem kerülték el. Mégis ezek a birtokos családok voltak azok, amelyek birtokviszonyai aránylag a legkevesebbet változtak. A középbirtokos családok közül a Kisfaludiak és Mihályiak, akik örökös viszályaikkal tették hangossá a Kis-Rába mentét, talán a legjobban érzékelhető típusát képezik a XV. századi nemesi családok életének. Pereskedéseik, hatalmaskodásaik, házasságaik kapcsán a környék számos más nemesi családjával kapcsolódott össze életük. Ügyes-bajos dolgaikban sokszor fordultak a megyei törvényszékhez is, a királyhoz is és így aránylag teljes képet tudunk alkotni életükről. A Kisfaludiak és Mihályiak igen sokat veszekedtek egymással és szomszédaikkal. 1401-ben özvegy Kisfaludiné birtokára Mihályi, vagy másként Linkóháti Domonkos fiai, János és Ugrin familiárisaikkal együtt rátörtek és termését tönkretéve, marháit elhajtva, nagy anyagi kárt okoztak. Hasonló esetek gyakran megismétlődtek. Egy Lőrinc nevű jobbágyot agyonvertek, a Kisfaludiak erdejének fáit pedig vágták. Kisfaíudi Miklós deákot pedig mindenféle ürüggyel Keresztúrra csalták, hogy ott elveszítsék, ami azonban nem sikerült. Oklevelet is hamisítottak, amely szerint Zsigmond király hírül adta^ 'Fejér,, IX. 5. 280. 1. — Pór: A Nagy-Martoniak. Turul, 1889. 57- 70. lk. 2 Nagy, I. 537. 1. 'Nagy, II. 226. 1. 3 Hajdú István Lukács: Sopron vm. 6 Nagy, II. 320. 1. Zsigmond uralkodása idején. Kéz- 6 Hajdú István Lukács i. m. 149. 1. irat. Pannonhalmán. 148. 1. 63* 995