Varga János: Románok és magyarok 1848-1849-ben (Budapest, 1995)

román joggyakornokai, köztük az ügyvédi vizsgáját éppen letevő Avram Jancu, a havasi Felsővidra szülötte, készítették, majd a kolozsvári líceum román diákjaival közösen csiszolták véglegessé annak szövegét. Ez a petíció valójában a pesti 12 pont átvétele és román vonatkozásokkal történő értelmezése volt, azzal a kiegészítéssel, illetőleg módosítással, hogy az unió tervéről a románság véleményét is ki kell kérni. Nem talált benne kivetnivalót Teleki József főkormányzó helyettese: Kemény Ferenc sem. Igy tulajdonképpen hatósági jóváhagyással vitte azt Abrudbányára Joan Buteanu ügyvéd azzal a céllal, hogy a havasok környékén aláírások tömegét gyűjtse hozzá össze, abban a meggyőződésben, hogy az aláírások nyomatékosabbá teszik az országgyűlés elé szánt petíciót. Buteanu több társával és barátjával el is kezdte az aláírásoknak gyűlések tartásával egybekötött gyűjtését. Az akció azonban szemet szúrt a hatóságoknak, mert a gyűlésezésekkel egyidejűleg különféle okokból konfliktusok keletkeztek a Havas-környéki városok román, illetőleg magyar és német polgárai között. E konfliktusoknak indítéka is, következménye is volt az, hogy a petíció eredeti szövege egyre bővült - immár kifejezetten nemzeti jellegű kívánalmakkal. Végül Jancu Nagyszebenbe vitte a gyűléseken kibővített listákat Barnuthoz. Nála született meg többekkel folytatott értekezések során az a szöveg, amely május 15-én a Balázsfalván összesereglettek elé került. Sokan leírták ezen elsőnek nevezett balázsfalvi román nemzetgyűlés lefolyását, elemezték jellegét és írásba foglalt eredményeit. Ezek mindegyikének megismétlése szükségtelen, néhány jelenség, illetőleg összefüggés azonban feltétlenül szót erdemei. Már Leményt és Cagunát is zavarba ejtette a guberniumi engedély azon kitétele, hogy az öszszejövetelre meghívhatok a polgári rend „értelmesebbjei", és ezt az általános formulát nem is tudták konkrétan értelmezni, illetőleg alkalmazni. A püspökök szétküldött meghívóleveleit, amelyek változtatás nélkül vették át a guberniumi szöveg szóban forgó passzusát, a helységekben szinte kivétel nélkül úgy fogták fel, hogy a gyűlésre az egyházi személyek valamennyien, a világiak