Varga János: Románok és magyarok 1848-1849-ben (Budapest, 1995)

Gubemium a tervezett gyűlést, mivel annak megtartására senki nem kért és nem kapott tőle engedélyt, a felhívások békés hangvétele ellenére betiltja, a két egyházfőt: loan Lemény görög egyesült és Andrei Çaguna görög nem egyesült püspököt az esetleg mégis egybegyűlök szétoszlatására utasítja. A Gubernium már csak azért is tartott nagyobb tömeg összesereglésétől, mert Erdély különböző pontjairól egyre-másra kapta a jelentéseket olyan eltérő indíttatású és tartalmú parasztmegmozdulásokról, amelyek ellenében mind sűrűbben kellett az erdélyi hadi főkormány parancsnokától: gróf Anton Puchner altábornagytól katonai karhatalmat kérnie. A jelek egyszersmind arra utaltak, hogy a jobbágyok korántsem mindenütt önelhatározásukból, hanem külső ösztökélésre léptek a szolgálat megtagadásában vagy éppenséggel úri javak elfoglalásában megnyilvánuló engedetlenség útjára. Erre mutatott Flórian Micas ügyvéd esete is, akit Kolozs megye hatóságai a parasztok nemzeti köntösbe bujtatott lazításának vádjával tartóztattak le. De az adott lázas időben a húrt sem akarta pattanásig feszíteni a Gubernium. Ezért adott engedélyt a püspököknek egy május 15-én kezdődő gyűlés rendezésére, amelyre tanácskozás végett az esperesi kerületek egyházi képviselőit, valamint a polgári, azaz világi rend értelmesebbjeit hívhatják össze. A tárgyalások témájául olyan petíció pontjainak összeállítását jelölte ki, amelyet a románság a küszöbön álló kolozsvári diétához nyújthat be. A főkormányszéki engedély kikötötte, hogy a gyűlésnek a püspökök elnöklete alatt és felelőssége mellett kell folynia, és haladéktalanul fel kell oszlatni azt, ha a résztvevők a kívánságok summázásán kívül más kérdések fejtegetésébe bocsátkoznak. Miután a püspökök a gyűlés színhelyéül Balázsfalvát tűzték ki, oda kérte Puchnertől az összejövetel idejére katonai asszisztencia kiküldését a Gubernium is. A tamás-vasárnapi gyűlést, bár a hatóságok által támasztott akadályok miatt csak párezer ember jött arra össze, meggátolni nem, de a május 15-i gyűlés engedélyezésének hírével békés szétoszlásra lehetett bírni. Időközben elkezdődött a román kívánságlista összeállítása. A legelsőt a marosvásárhelyi Királyi Tábla