Varga János: Románok és magyarok 1848-1849-ben (Budapest, 1995)
tegnek biztosíthat megélhetést, a törvényhatóságok pedig, amelyeket jórészt magyarok és szászok irányítanak, ha alkalmaznak is románokat, előttük mégsem tárják szélesre a közhivatalok kapuit. Lelkészből is sokkal több található, mint ahánynak stallumot tudnak juttatni a görög egyesült és nem egyesült egyházak hatóságai. Ez a fő oka annak, hogy tekintélyes számú román hagyja félbe megkezdett tanulmányait, és félművelten - vagy esetleg végzettség birtokában is más keresetmódra: fuvarozásra, erdőfeivigyázásra vagy egyenesen alkalmi munkák végzésére kényszerül. De ez a magyarázata annak is, hogy a települések egész sorában mindkét felekezet lelkészei egyházfinak vagy kántornak melléjük helyezett olyan paptársaikkal kénytelenek megosztani egyébként is szűkös jövedelmüket, akiknek nem jutott önálló paróchia. Mindezek folytán épülhet ki közvetlenebb kapcsolat a félig vagy egészen iskolázott, a dákoromán elméletet azonban elsajátított értelmiség és az egyéb foglalkozási ágakban tevékenykedő román kispolgárok között. Ennek az értelmiségnek elemi érdeke diktálja a társadalmi rendszer olyan átalakítását, amelynek folytán nemzeti hovatartozása okán nyílik lehetősége a közhivatali pályáknak legalábbis részleges birtokba vételére. És erre az átalakításra most, 1848 tavaszán, alkalmat kínál a történelem. A román törekvések fő képviselője: a katedrájáról leparancsolt, az értelmiség körében azonban vitathatatlanul népszerű és egyre növekvő tekintélyű BarnuJ a fellépést sikerre vezetőén kívánja előkészíteni. A balázsfalvi főiskola Aron Pumne nevű professzorával fogalmaztat és küldet szét a húsvéti szünet idejére lakhelyükre utazó diákok által olyan felszólításokat, amelyek Tamás-vasárnapra Balázsfalvára hívják az erdélyi románság megbízottait. A gyűlés tárgya a felhívások szerint a román nemzeti kívánságok összegezése és annak megbeszélése, hogy a románság milyen álláspontot foglaljon el Magyarország és Erdély uniójával kapcsolatban, amelyet a pozsonyi magyar országgyűlés már becikkelyezett, Erdély liberális magyar erői pedig az általuk összehivatni sürgetett saját diétájukon ugyancsak kimondani szándékoznak. Az erdélyi főkormányszék: a
