Varga János: Románok és magyarok 1848-1849-ben (Budapest, 1995)

kifogást. A kifosztottak és felégetettek - jobbára a tegnapi magyar földesurak és tisztviselőik - viszont a haladéktalan jóvátételt, illetve annak legalább tüsténti megkezdését erőltették. És mivel, támaszt vélve az újjáéledt közigazgatásban, a diktáló pozíciójában érzik magukat, nem egy helyen szemérmetlen „egyezségek" elfogadására kényszerítették a valóságos vagy vélt károsítókat. Veszteségüket a ténylegesnek többszörösére becsülték; soha nem volt értékeket követeltek tőlük „vissza"; azonnali fizetéshez ragaszkodtak; robotban kívánták a kár kiegyenlítését; a parasztok javaiból, igásállataiból vettek önkényesen elégtételt maguknak stb. A befutó panaszok nyomán Csányi újabb rendeletekkel igyekezett megállítani az önkény terjedését: előírta, hogy egyezség csak ügyvéd közbejöttével köthető, és hogy minden megállapodás csupán az országos biztos jóváhagyása esetén léphet érvénybe. Ám a magukat ismét nyeregben tudók szabotálják intézkedéseit. Erre vall az is, hogy megerősítés végett június végéig mindössze négy - írd és mondd: négy egyezség fordult meg Csányi, illetőleg utóda: SzentIványi Károly előtt. Mindezeket a szenvedőlegesen érintettek nem személyi vagy osztály-visszaélésként élték meg, hanem jobbik esetben a magyarok bosszújának, rosszabbik esetben hivatalos magyar kormánypolitikának tekintették. Ilyennek értelmezték a havasiak is, akiknek létszáma a fentiek miatt újabb menekülőkkel gyarapodott, és akiknek vezetői a román köznép magyarellenes hangulatának erősödésében annak bizonyítékát látták, hogy népi tömegbázisuk a havasokon kívül sem olvadt szét. Rontotta az amnesztia őszinteségének hitelét Bemnek egy másik, ugyancsak a polgári hatalom jogkörébe vágó intézkedése. Meg akarta jutalmazni a magyar ügy mellett kitartó székelyeket, ám ennek sajátos és elfogadhatatlan módját választotta. A naszódi határőrvidék azon falvaiba akart a túlnépesedett területekről székelyeket telepíteni és a határőrök földjeit végleg az ő tulajdonukba adni, amelyeknek román lakói Urbannal együtt Bukovinába menekültek seregei elől, és egyelőre külön felhívás ellenére sem tértek haza. A meg-