Varga János: Románok és magyarok 1848-1849-ben (Budapest, 1995)

vétlen magyarok ezrei. A „pacifikáció" sikerült: november végére nem maradt Erdélyben magyar haderő, megszűnt a korábbi közigazgatás, megyékben és falvakban a prefektúrák emberei parancsnokoltak, akiket egy-egy körpontból igyekeztek - legtöbbször sikertelenül - kordába szorítani Puchner katonai biztosai. A Román Nemzeti Komité országos békebizottmánnyá nyilvánította magát, de e minőségében Puchner nem erősítette meg. Támogatásáról biztosította viszont a franciaországi román emigráció, amelynek egyes képviselői a magyarokkal való végső leszámolást tartották a románok első és legfontosabb feladatának. Különös, hogy a Komité a következő két hónapban nem tett gyors lépéseket az erdélyi közhatalom románok megálmodta formájú és szerkezetű újjászervezésére. Mindössze két megyében került sor olyan tisztújításra, amely a hivatalokat a lakosság hozzávetőleges számarányához igazodva osztotta el a nemzetek között. Igaz, hogy az újjászervezésre idő se nagyon maradt. December közepén ugyanis Bem József tábornok, akit az Országos Honvédelmi Bizottmány a Királyhágóntúli összes magyar haderő parancsnokává nevezett ki, Erdélyből kiszorított katonáival megkezdte és oly sikerrel folytatta Erdély visszahódítására irányuló hadműveleteit, hogy karácsony napjára Kolozsvár is kezére került. Ennek nyomán a román táborok részben feloszlottak, részben különböző rangú vezetőikkel és a szétment táborok legelszántabb harcosaival együtt - az Erdélyi Érchegység havasaiba, illetőleg Dél-Erdélybe húzódtak vissza. Nagyszebenben vert tanyát egy fiatal havasalföldi forradalmár, a kérészéletű bukaresti kormány volt államtitkára: Nicolae Bálcescu is. Még október első napjaiban tétették át őt sokadmagával a Duna magyar partjára a török hatóságok, amelyek egyebek mellett így akartak a román rebellisektől megszabadulni. Ezért lehetett közelebbi tanúja az erdélyi eseményeknek, tanulmányozója az erdélyi románság nemzeti igényeinek és politikai tájékozódásának. Bem Puchnerétől eltérő módon fogott Erdély pacifikálásához: december 27-én kiáltványában a fegyverüket letevő és otthonukba visszatérő felkelőknek válogatás nélkül amnesztiát és védelmet ígért. Nem sej-