Varga János: Románok és magyarok 1848-1849-ben (Budapest, 1995)

ahol az érintett parasztok megtagadták a szolgálatot, mégpedig, ahol erre tömegesen került sor, katonaság igénybevétele mellett. A parasztok szóban forgó rétege nem indokolatlanul vélte úgy, hogy a túlnyomóan magyar etnikumú birtokos osztály a további szolgálat erőltetésével, vagy telkeik elvonásával a régebbi állapotokat az ő rovására akarja - legalább részlegesen - átmenteni. Az elégedetlenség nőttön nőtt, az országos bizottmány kiküldése viszont váratott magára. Ez utóbbinak az a magyarázata, hogy Deák Ferenc igazságügyminiszter, akihez a kérdés hatáskörileg tartozott, az erdélyi jogrend és birtokviszonyok kellő ismeretének hiányában az unió-bizottmánynak engedte át a jellegtisztázó országos bizottmány eljárásának alapjául szolgálandó követelmények meghatározását, illetőleg törvényjavaslatba foglalását. A bizottmány viszont valamennyi tervezetét egyidőben kívánta a kormány elé terjeszteni, munkálatát azonban csak szeptember második felében fejezte be. A késedelmet az erdélyi parasztság és a román mozgalom vezetői egyaránt a magyar kormány nyakába varrták, mint amely az erdélyi magyar birtokosság érdekében szándékosan halogatja a probléma rendezésének beindítását. Mindez a románokban csak erősítette azt a meggyőződést, hogy lefogott vagy bujdosásra kényszerült nemzettársaik valóban az ő érdekeik képviseletéért szenvednek üldöztetést. Annál is inkább, mert többen éppen azért kerültek közülük lázítónak bélyegzetten börtönbe, mert hangot adtak a nép helyi követeléseinek, vagy egyenesen e követelések önkényes és tettleges realizálására buzdítottak. A román nép és értelmiség a közigazgatásban végképp nem észlelhetett változást. Hiába állították fel a törvényhatóságok a bizottmányokat, a megyékben a végrehajtás, tehát a gyakorlati hatalom a korábbi - főként magyar birtokosokból álló - tisztikar kezében maradt, amelynek tagjai a bizottmányoknak is automatikusan tagjai lettek. A főispánok személyileg kicserélődtek ugyan, de Szemere belügyminiszter, a tegnapi erdélyi reformpárt javaslatára, rögtön az unió szankcionálása után, egytől egyig erdélyi liberális magyart, többségükben arisztokratákat állított a korábbiak helyére. A tisztségéről már előzően lemondott, egyetlen románnak