Varga János: Románok és magyarok 1848-1849-ben (Budapest, 1995)

többlet, valamint az összeírásban nem szereplők birtokában lévő telkek és földek jeliegének megállapítása nagysúlyú kérdéssé vált mind a parasztság érintett tekintélyes rétege, mind a birtokos osztály nem kis csoportja szamára, hiszen annak eldöntése volt a tét, hogy melyiküké a tulajdonjog, és melyikük oldalán áll a szolgálatmentesség, illetőleg a szolgáltatáskötelezettség törvényessége. A kolozsvári diéta felismerte a kérdés jelentőségét, és úgy határozott, hogy ahol a telek és a föld jellege nem egyértelmű, ott a pesti kormány által kifejezetten ily céllal kiküldendő bizottmánynak kell végleges ítéletet hoznia, annak megtörténtéig pedig a statusquo marad érvényben. Ez utóbbi értelmében a paraszt, ha esetleg javára ítél majd a bizottmány, munkája és kiadásai utólagos megtérítésének ígérete mellett ugyan, de köteles a vitatott telek használata fejében az eddigi szolgáltatások teljesítésére, a kérdés alatt álló telket viszont a földesúr a végítélet előtt nem veheti el tőle. Mindez akkor érvényesítendő, ha a döntésre első fokon hivatott törvényhatósági szervek előtt a felek egyike sem tudja a maga igazát feketén-fehéren bebizonyítani. Ez az átmeneti intézkedés az érintett földesuraknak kedvezett. Ők inkább rendelkezhettek javukra használható dokumentumokkal, mint parasztjaik, és jobban számíthattak az eljáró tisztviselők részrehajlására is. Bizonyította ezt Kolozs megye bizottmányának júliusban a diéta berekesztése után alig pár nappal - hozott határozata, amely az említett országos bizottmány kiküldésének egyidejű sürgetése mellett, a majorsági jelleg fogalmát a földbirtokosokra nézve előnyösen tágította ki. Kolozs a maga döntését „tájékoztatásul" valamennyi törvényhatóságnak megküldte, és ennek nyomán az ügyben Torda, majd több más megye is a kolozsival azonos tartalmú végzést hozott. A földesurak ezek után részben a most már megyei határozatra alapozott törvényhatósági ítéletekre, részben arra hivatkozva, hogy jobbagyaikat már a felszabadító törvény előtt felszólították kiköltözésre a majorságinak állított telekből, egyre-másra kísérelték parasztjaiktól a vitatott földeket elvenni, illetőleg szolgáló embereiket lakhelyeikből kihányatni. Tették ezt - sikeresen - főleg ott,