Varga János: Románok és magyarok 1848-1849-ben (Budapest, 1995)

tisztviselő urak törvényellenes önkényének tűnnek. Törvény garantálta immár az úrbéres viszonyok megszűnését is, amelyet egyébként a nép - hitelt adva a román mozgalom agitátorainak - jórészt a balázsfalvi fellépés eredményének tulajdonított. A törvény gyakorlati végrehajtása azonban újabb súlyos problémákat hozott felszínre. A nép nemcsak régi sérelmei és kárai orvoslásának és az úri földbirtok várt széttörésének elmaradását nehezményezte; nem is csupán azzal szegült szembe, hogy tényleges vagy csak annak állított hátralék tisztázása, illetőleg az uzsorának - a földesúr által szolgálat ellenében kölcsönadott igásállatok díjának kiegyenlítése címén a helységek egész sorában továbbra is robotot követeltek a földesurak. A konfliktusok középpontjába az úrbéres és nem úrbéres fogalmának értelmezése és gyakorlati alkalmazása került. Erdélyben - nem lévén rá törvényes és teljesen hiteles norma - országos gondot okozott a parasztok által használt földek és telkek szétválasztása úrbéresre, amely után a törvény minden jobbágyszolgáltatást eltörölt, és majorságira, amely szolgáltatási kötelezettség alatt maradt. Elméletben nyújthatott ugyan egyfajta eligazítást az az évtizedekkel korábban készült és időközben korrigált országos összeírás, amely a királyi vagyis az állami adóval terhelt telkeket vette számba, hiszen csak az úrbériség esett adó alá. Csakhogy ebből az adózásba bevonható földek tekintélyes hányada - az adó nagyságának csökkentése szándékából - kimaradt, holott a valóságban egy sor helyen a kihagyott telkek után is fizették az adót használói. Mindehhez járult, hogy az összeírtak egy részét időközben elvonták, vagy jobbik esetben addig saját használatukban tartottakkal cserélték ki a földesurak. Ugyanakkor helyenként újabb földek átengedésével is szaporították szolgáltatóik számát, természetesen az úrbéresnek tekinthető terhekkel egyező vagy azokat felülmúló mértékű szolgáltatások kikötése mellett. Mindebből következett, hogy a felszabadulás jóval több telket és földet talált jobbágy kézen, mint amennyit az összeírás feltüntetett, egy sor esetben pedig a jobbágy már nem azt a földet bírta, amelyet annak idején az ő saját vagy elődei nevére jegyeztek be. E