Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)
3. Az Országos Vallásügyi Tanács ülése, 1989. december 15.
Most arról tájékoztathatom a tanácsot, hogy az 1990/91-es tanévtől a katolikus és református teológiák ily módon folytathatják tevékenységüket. — Az állam nem kíván beleszólni az egyházak belső életébe, de szívesen vállalunk közvetítői szerepet, például az izraelita felekezet vallási és világi vezetése között, hogy egyetértésre jussanak az iskolakérdésben. — A kollégiumok biztosítása különösen fontos az egyházi iskolák esetében, mert oktatási rendjük legtöbb előnyét épp ezeken keresztül érvényesítik. [...] — Hallva azonban, hogy a DEMISz161 ifjúsági célra kívánja fordítani a volt KISz- vagyont, kérjük a kormánytól, hogy juttasson megfelelő épületet részünkre, melyet a kábítószerélvező fiatalok gyógyítására, rehabilitálására használnánk. Kérjük az említett vagyon ingatlanairól készült listákat, mert nem tudjuk, mely épületek közül igényelhetnénk céljainkra. — Végül kérem a kormány intézkedését, mert a földhivatalok még ma is kérik, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal záradékolja ingadan-adásvételi szerződéseinket, mert anélkül az átírást nem hajtják végre.162 Mayer Mihály pécsi megyéspüspök: — A hajdan egyházmegyénk tulajdonában állott, mai pécsi zeneiskola épületét a város a német konzulátus céljaira értékesíteni fogja. Az az álláspontunk, hogy hozzájárulunk ehhez abban az esetben, ha az épületről történő lemondásunk fejében új, megfelelő in- gadant kapunk, vagy elegendő pénzt, hogy újat vehessünk. Mi nem szeretnénk akadályozni ezt a folyamatot, de félő, hogy ha most hozzájárulásunkkal a városi tanács értékesíti az épületet, a befolyó pénz csak a tanács zsebében marad, s mi nem részesülünk belőle. Kérjük a kormány hathatós közbenjárását.163 161 A párt ifjúsági szervezete, a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISz) 1989 áprilisában oszlatta fel önmagát, helyette létrejött a Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DEMISz), mely ugyan politikai szervezetként nem játszott komolyabb szerepet, csupán a jelentős KISz-vagyon kezelése értékelte fel a szerepét. 162 Az Igazságügyi Minisztériumnak már szeptemberben is foglalkozni kellett a kérdéssel, a Belügyminisztérium megkereséséből kiderült, hogy a kisajátításról szóló 1976/24. tvr. végrehajtásáról szóló rendelet az Állami Egyházügyi Hivatal véleményének kikérését is előírta egyházi ingatlanok esetében. A tárca illetékese azt válaszolta, hogy az ÁEH megszűnése miatt az idézett rendelet már „kiüresedett”, vagyis a jogutód nélküli megszüntetés miatt az efféle hivatkozások automatikusan érvénytelenek. IRM. KI. KF. 70.266/1989. sz. 163 Cserháti József pécsi püspök először 1989. szeptember elején fordult a város tanácselnökéhez és Glatz miniszterhez, hogy a tanács az NSzK Pécsre tervezett konzulátusához az ottani zeneiskola épületét kívánta igénybe venni, ezt a püspök határozottan ellenezte, és bejelentette, hogy — mint volt egyházi ingatlanra — feltédenül igényt tartanak. A minisztérium ekkor türelmet kért az ingadanrendezésre vonatkozó jogszabályok megalkotásáig. Pid Zoltán pécsi tanácselnök októberben már a kormány segítségét kérte, mert Cserháti összeállította a visszaigényelt egyházi ingatlanok terjedelmes jegyzékét (benne a zeneiskola épületével), és követelte az azonnali visszaadást, a város pedig nem akarta veszélyeztetni az egyházzal kialakult jó kapcsolatokat, viszont lehetőségei korlátozottnak bizonyultak. November 5-én azonban a püspök azt jelezte Glatznak, hogy a városi tanáccsal megoldották a zeneiskola ügyét, ez azonban - mint később, Cserháti utóda, Mayer Mihály idején kiderült - nem jelentette az ingatlanrendezés megtörténtét. MÓL. XIX-J-9-ss. 22-6. 107.014/1989.XXIV., 22-6. 107.159/1989.XXIV. ill. 22-6. 107.213/1989.XXIV. sz. 77
