Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)

3. Az Országos Vallásügyi Tanács ülése, 1989. december 15.

máig sem nyertek elégtételt. Mi kis közösség vagyunk, de nagy reménnyel tekintünk a felekezeti egyenjogúság elvének megvalósulása elé, ezért bátorkodtam most felvetni gondjainkat.

Dr. Glat^ Ferenc művelődési miniszter:

— Amikor ez év nyarán megbeszélést folytattam az egyházak parlamenti képviselőivel,139 három fontos kérdést említettem, amit meg kell vitatni, s megoldani:

— Hol kapjon helyet az egyházak egyre gazdagodó tevékenysége?

— Hogyan segít az állam e tevékenység fejlesztésében?

— Mennyi saját egyházi forrás áll rendelkezésre e fejlődő tevékenység finanszírozásához?

— Az a véleményem, hogy az egyházaknak a kapott segélyeket — és magát a szót — nem kell szégyellniük, e segélyek csak szépségflastromok az égető hiányokra. Világos, hogy az egyházaknak önálló bevételre van szükségük, s ehhez vállalkozási szabadságot kell biztosítsunk.

— Jelenleg az ingatlanok vannak napirenden: tudtuk, hogy e kérdésben indulatok is felszínre kerülnek, s én ezt meg is értem: ha ragaszkodunk az államosítások jogszerűségéhez, ez jogos ellenérzést vált ki. A politikát és a jogot válasszuk el: a politikai kérdés ne legyen jogi kérdés, a kormány mondja ki, hogy minden egyes esetet felül fog vizsgálni, és ezt nyilvánítsuk is ki. Van olyan ingatlanügy, mely egy nap alatt rendezhető, van, ahol hosszabb ideig kell harcolnunk (ilyen a Baár-Madas Gimnázium). Van, ahol kompromisszumot kell kötnünk, jó kompromisszumot (ilyen Sárospatak esete).159 160

— Az Országos Vallásügyi Tanács foglalja javaslatba, hogy az államosítások jogosságát a kormány minden konkrét esetben vizsgálja felül.

— ígérgetésnek itt nincs helye, és világosan kell látni az állami és egyházi beiskolázások eltéréseit: a tanácsok a helyi (városi) beiskolázási elvet követik, az egyházak a területi elvet; a város a város érdekét nézi, az egyház az egyházmegyéét.

— Bejelentem, hogy a Fővárosi tanács átadja a Baár-Madas Gimnázium épületét, ha a református egyház csak budapesti tanulókat iskoláz be; a főváros nem akarja a dunántúli beiskolázások keltette feszültséget is vállalni.

— Ebben az esetben nem a kormány és az egyház közötti nézeteltérésről van szó, hanem a minisztérium és a főváros közötti vitáról, és mi harcolunk az egyház érdekeiért.

— Annak idején az én kezdeményezésemre kezdődtek meg az előkészítő tárgyalások a teológiai akadémiáknak az állami felsőoktatás rendszerébe történő visszaillesztésére.

159 1989. július 6-án került sor a megbeszélésre, ahol a miniszter nagy beszédben vázolta az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetése utáni kormányzati törekvéseket. Ld. GLATZ, 1991.

160 A Baár-Madas visszaadását Németh Miklós már 1989. január 9-i levelében megígérte, a júniusi tárgyalások eredménye lett, hogy döntöttek a református középiskola újraindításáról, az épületében található Móricz Zsigmond Gimnázium máshol történő elhelyezéséről. A vonatkozó sajtóból ld. pl.: Mi lesz a budapesti Móricz gimnáziummal? In: Vasárnapi Hírek, 1989. január 29. 1., 4. p.; RADICS PÉTER: Laude- tur... Szaporodnak-e a felekezeti gimnáziumok? In: Magyar Hírlap, 1989. május 10. 7. p.; BäCHER IVÁN: Baár-Madas. In: Magyarország 1989. július 7. 21. p.; MOLNÁR GABRIELLA: Helyzetkép a Baár-Madasról. In: Esti Hírlap, 1989. október 4. 4. p. stb. A sárospataki kollégium ügyében 1989. december 1-én indultak meg a tárgyalások, melyek 1990. február közepén végződtek — a gimnázium egyházi kezelésbe adásáról szóló — megállapodással. Ld. pl.: A Sárospataki Városi Tanács és a Tiszáninneni Református Egyházkerület közleménye. In: MTI. 1990. február 20. — MTI. OTS.; Ismét a reformátusoké a sárospataki kollégium. In: Magyar Hírlap, 1990. március 20. 5. p. stb.

76