Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)

2. Az Országos Vallásügyi Tanács alakuló ülése, 1989. október 20.

— egyházunk nevében kijelentem, hogy az állam, együttműködési készségünket illetően, nem fog csalódni.

Hűsíti János, a Magyarországi Unitárius Egyházpüspöke:

— javaslom, hogy a törvény bevezetőjében sorolja fel azokat az egyházakat, felekezeteket, amelyek részt vesznek a Tanácsban;

— örömmel üdvözöljük, hogy az új Magyar Köztársaságban az egyházak is űj életet kezdhetnek.

Dr. Frenkl Róbert, az Evangélikus Egyház országos felügyelője:

— én azok közé tartozom, akik a nyilvánosság előtt is hangoztatták fenntartásaikat az Országos Vallásügyi Tanáccsal kapcsolatban;1 1

— én itt intellektuális élményben részesültem a hozzászólók gondolatai által, és istenhívőkkel együtt lenni mindig öröm;

— ha még tenni is lehet az egyházakért — és erre biztosítékot adott a miniszterelnök úr — akkor a Tanácsnak valóban értelme van;

— az egyházpolitika ma a kormány politikájának egyik legsikeresebb területe — ám a kormány által felvett tempó az egyházaknak ma még túl gyors;

— én szükségesnek tartom a vallásügyi törvényt és elejétől kezdve ez volt az álláspontom;

— hazánkban nincs hatékony gyermekvédelem, ennek segítéséhez az egyházak jó lehetőséget jelenthetnek;

— ehhez jegyzem meg: a törvény fogalmazza meg azt is, hogy a szülőnek ne legyen joga eltiltani gyermekét a vallásoktatástól;

— az egyházaknak nemcsak és elsősorban tanítói, szociális, egészségügyi rendeltetése van, fő céljuk az emberek elvezetése Istenhez;

— a gazdálkodási ügyekben a javaslat „A” változata a megfelelő;

— ne kelljen mindenhez alapítványt létesíteni; az egyház, ha a pénzt szociális célra fordítja, adókedvezményben részesülhessen;

— az egyházak és a tömegkommunikáció kapcsolatában nemcsak a több istentisztelet lehetősége a fontos, hanem az egyházak állandó szereplése, az egyház maga jelenjen meg ott; ehhez pedig profik kellenek részünkről is.

Dr. Szénái József, katolikus megyéspüspök:

— bíboros úrhoz kapcsolódva javaslom, hogy a 10. § „A” és „B” változata egyaránt kerüljön törlésre;141 142

141 Leginkább az alábbi cikkről van szó: FRENKL RÓBERT: Hivatalbúcsúztató. In: Hvangélikus Élet, 1989. július 23. 3. p. Ebben Frenkl egyháza püspök-elnökét bírálta, aki az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetését kommentálva „a régi rossz gyakorlatot folytatta”, felsorakozott az állami egyházpolitika éppen aktuális döntései, így az Országos Vallásügyi Tanács és az Egyházpolitikai Titkárság megalakítása mögé. (Ehhez ráadásul egyháza felhatalmazása sem volt meg.) Frenkl úgy vélte, szükségtelen e külön intézmények felállítása, s jogos érzékenységét akkor is fenntartja, ha a titkárság vezetőjének személyében, Sarkadi Nagy Barnában „az egyenrangú partneri dialógusra” nyitott politikust ismert meg.

142 Az egyházi vezetők kinevezésének kérdésköréről van szó, a változatok egy megszorító illetve egy megengedő formulát tartalmaztak, ugyanakkor mindkettőben szerepelt, hogy külföldi központtal rendelkező egyház vezetőinek beiktatásához állami egyetértés szükséges. Vö. 128. sz. jegyz. (Megjegyzés: a „10. §” itt elírás, a megjegyzés a tervezet szövegének 16. §-ra vonatkozott.)

61