Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)

2. Az Országos Vallásügyi Tanács alakuló ülése, 1989. október 20.

— javaslom, hogy az előttünk fekvő törvény szövege konkrétan tartalmazza a fasiszta ideológia elítélését.

Dr. Kocsis Elemér püspök, a Református Egyhá^ Zsinatának lelkészt elnöke:

— az Országos Vallásügyi Tanács életre hívását egyházunk helyesli;

— egyetértünk az előttünk lévő törvény megalkotásának szükségességével;

— úgy értékelem, hogy a kormány és Magyarország tekintélye a legutóbbi egyházpolitikai döntések után növekedett;

— felvetem az állam és a református egyház közötti, negyven évvel ezelőtt kötött megállapodás jogi sorsának kérdését, azzal, hogy azt a megállapodást hatályon kívül helyezni csak annak figyelembevételével lehet, ha az ott és akkor megfogalmazott egyházi igényeink kielégítést nyernek;1 33

— nem tartom szerencsésnek, hogy az új törvény hatályba lépése után a ma működő egyházaknak, felekezeteknek újból bejegyzésért kell az Alkotmánybírósághoz folyamodni.

— a törvényjavaslatban a csak „egyházaként használt fogalmat nem tartom megfelelőnek, mert nem minden vallási közösség tekinti magát egyháznak — differenciáltabb fogalomhasználatot javaslok;

— megjegyzem, hogy az állam és egyház viszonyát illetően mi mindig törvényes garanciákat kértünk, jó, hogy ez végre megvalósul;

— kinyilvánítjuk készségünket az állammal való további együttműködésre, az egyenjogúság alapján, ahogy azt miniszterelnök úr is megfogalmazta.

Dr. Nagy Gyula, a% Evangélikus Egyház Zsinatának püspök-elnöke:

— nagyra értékeljük az Országos Vallásügyi Tanács életre hívását;

— a törvény bevezetőben hangsúlyozza ki, hogy az állam elismeri, és minden eszközzel támogatja a magyarországi egyházak erkölcsi, szociális, kulturális tevékenységét;

— a törvény fogalmazza meg, hogy az egyházak és azok részei (gyülekezetei, szervei) is jogi személyiségek;

— nem értünk egyet a Honvédelmi Minisztériumnak a javaslatban tett megjegyzésével,133 134 mert a közösségi vallásgyakorlás nem vezethet a sorkatonák közötti megosztottsághoz; a hadseregen belül ne legyen kötelező a vallásgyakorlás, tábori lelkészségi intézményre nincs szükség, de igényeljük, hogy a lelkészek bemehessenek a laktanyákba, istentiszteletek tartására;

— ne szerepeljen a törvényben, hogy a vallás gyakorlása nem eredményezhet bűn- cselekményt, vagy arra való felhívást, hiszen az egyházak hitelvei ennek a lehetőségét is kizárják;

— felvetem, hogy meg kell oldani: az egyházak intézményes képviseletére az új választásokat követően is legyen mód az Országgyűlésben.

133 Ld. 183. sz. jegyz.

134 A megjegyzés a javaslat 4. §-ához fűzött észrevételre vonatkozott, miszerint a jogalkotó ekkor még szorgalmazta, hogy „a hadsereg csak arra legyen köteles, hogy az egyéni vallásgyakorlást tegye lehetővé a katonai szolgálatot teljesítők számára”, a közösségi vallásgyakorlásról ugyanis úgy vélekedtek, hogy a különböző vallásúak, valamint a vallásos és nem vallásos katonák közötti konfliktusok lehetőségét hordozza magában. A törvény végleges szövegének 7. §-ába került a vonatkozó szabályozás, mely a katonai szolgálatot teljesítők számára a katonai létesítményen belül az egyéni, azon kívül az egyéni és a közösségi vallásgyakorlathoz való jogot mondta ki.

57