Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)
2. Az Országos Vallásügyi Tanács alakuló ülése, 1989. október 20.
Tisztelt Vallásügyi Tanács! Mint már utaltam rá, a közelmúltban alkalmam nyűt két- és többoldalú köteden eszmecserékre Önökkel, melyek során sok konkrét gond vetődött fel. A találkozók után felkértem az illetékes tárcák vezetőit, hogy vizsgálják meg a felvetéseket, és tegyenek javaslatokat, intézkedéseket megoldásukra.119 A kérések, felvetések megítélésénél abból az — Önök által többször hangoztatott és egyetértésünkkel találkozó, egyben új egyházpolitikánk alapjául szolgáló — elvből indultunk ki, hogy Magyarországon minden lehetséges eszközzel biztosítani kell az egyházak jogi működőképességének feltételeit. Ez egyrészt törvénymódosítást, törvényalkotást igényel, másrészt kormányzati intézkedéseket, illetve alacsonyabb szintű jogszabályok módosítását. így a kormány azzal a javaslattal fordul az Országgyűléshez, hogy vizsgálja meg a törvény olyan módosításának lehetőségét, hogy az egyházak kapjanak ÁFA-vissza- térítést — az adományokból finanszírozott költségek erejéig — szociális és közcélú intézmények építése, felújítása esetén, a konkrét körülmények mérlegelésével, a pénzügyminiszter engedélyével. Az egyházak gazdasági vállalkozásainak pénzügyi szabályozására az Önök előtt fekvő törvénytervezet tesz alternatív javaslatot, a minél kedvezőbb megoldás keresésének igényével. Az egyháztagok egyház javára történő befizetései, adományai akkor vehetők figyelembe adóalap-csökkentő tényezőként, amennyiben az egyháztagok a Polgári Törvény- könyv szerinti alapítványokra, közérdekű kötelezettség-vállalásokra teljesítenek hozzájárulást. Újra kell gondolni — a bevált elemek érintetlenül hagyásával — az egyházak működéséhez való állami hozzájárulás rendszerét. Új típusú együttműködésünk szellemének megfelelően a végleges elképzelések csak az egyházak véleményének meghallgatása után, illetve figyelembevételével alakulhatnak ki. Ahhoz, hogy az egyházak maradéktalanul gyakorolhassák vallásos tevékenységüket, s az oktatás, közművelődés, szociális gondozás, szabadidő-eltöltés terén nélkülözhetetlen társadalmi segítésüket kifejthessék, szükség van a tárgyi feltételek javítására. 119 Németh Miklós miniszterelnök az egyházi vezetőkkel folytatott megbeszélései nyomán október 9-én levélben fordult Glatz Ferenchez és Kulcsár Kálmánhoz. A Glatznak írt levél 11 pontos kérést tartalmazott, amelyet a miniszter részletesen meg is válaszolt, elősegítve az Országos Vallásügyi Tanács ülésére való felkészülést. (A következőket kérdezte: 1. Lehetséges-e, hogy az egyházak teológiai akadémiái önálló karként visszakerüljenek felsőoktatási intézményekbe? 2. Lehetséges-e hitoktatás a felső- oktatási intézményekben? 3. A hitoktatás órarendbe illeszthető-e alsó- és középiskolákban, az önkéntesség megtartásával? 4. Megoldható-e, hogy az állam a hitoktatásért a pedagógusok óradíjával azonos térítést fizessen? 5. Megoldható-e a teológusképzés állami eszközökkel való támogatása? 6. A tárca be tudja-e vonni a szerzeteseket az idegen nyelvek oktatásába, amennyiben a tevékenységüket állami javadalmazás mellett, adómentesen végzik? 7. Lehetséges-e hogy az egyházak tartsanak fenn általános iskolákat? 8. Van-e fejlemény az egykori református középiskolák újból egyházi kézbe adásának ütemezésében? 9. A tárca hogy tud segíteni a terjedő antiszemitizmus visszaszorításában, a cionizmus történelmi megítélésének újraértékelésében? 10. Tud-e segíteni a tárca a Fasori Gimnázium kollégiumgondjának megoldásában? 11. Ixhetséges-e az izraelita felekezet néhány volt iskolájának visszaadása? A művelődési tárca — az Egyházi Főosztály közreműködésével — részletes és többségében az egyházi kéréseket támogató válaszokat adott, ugyanakkor voltak kérések, amelyeket Glatz is túlzónak ítélt. Ixl. MÓL. XIX-I—9-ss. 22—4. 107.123/1989.XXIV. sz. Kulcsár Kálmán csak két kérdést kapott a miniszterelnöktől október 9-én: Várható-e egységes, átfogó szabályozás az egyházi ingatlanrendezés területén (erre a miniszter azt válaszolta, hogy lényegében el is készült), illetve milyen lehetőség lesz az egyházak parlamenti képviseletére (erre viszont lényegében nemleges választ adott). IRM. KI. KF. 70.272/1989. sz. 51
