Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)
2. Az Országos Vallásügyi Tanács alakuló ülése, 1989. október 20.
Uraim! Együttműködésünk egyik fontos pillére lehet az Országos Vallásügyi Tanács. Valamennyi magyar egyház, felekezet, vallási közösség képviselőit felkértem, hogy vegyenek részt a Tanács munkájában. Arról, hogy ezt vállalják-e, minden közösség szuverén módon döntött. A Magyarországi Jehova Tanúi Közösség és a Krisztusban Hívő Nazarénus Gyülekezet kivételével — akik hitelvi okok miatt nem kívánnak részt venni a Tanács munkájában — valamennyi hazánkban működő egyház, felekezet, egyházi közösség elfogadta meghívásomat. Ezt őszintén köszönöm. A Tanácsban való részvételt nem vállaló közösségek döntését a kormány természetesen tiszteletben tartja, és felajánlja számukra a kapcsolattartás — hitelveiknek megfelelő - bármely más formáját. A következőkben szeretnék javaslatot tenni arra, hogy milyen elvek alapján végezzük munkánkat. Felfogásunk szerint a Tanács a kormány javaslattevő, konzultatív szerveként működik, melyet a résztvevők szabad, önálló véleménynyilvánítása jellemez. Együttmunkálkodásunkban törekednünk kell az egyetértésre, de természetesen lehetősége van minden egyház, felekezet, vallási közösség képviselőjének arra, hogy eltérő véleményét fenntartsa, s a nyilvánosság előtt is hangoztassa. A kormány szándéka az, hogy a tanács ülésein megfogalmazott vélemények, javaslatok alapján alakítja az egyházakkal kapcsolatos politikáját. Törekvésünk szerint e fórum valóban érdemi munkát végez majd, s nem ünnepélyes deklarációban merül ki tevékenysége. Üléseink nyilvánosak, azokat a sajtó, a tömegkommunikáció segítségével bárki figyelemmel kísérheti. Együttműködésünket nemcsak az egyházak működésével kapcsolatos kérdésekre kívánjuk korlátozni. Elképzeléseink szerint az Országos Vallásügyi Tanács megvitat majd minden kiemelkedően fontos kérdést, törvényjavaslatot. Természetesen kiemelt figyelmet szentelünk, s időről-időre áttekintjük a lelkiismereti és vallásszabadság érvényesülését, a vallás szabad gyakorlásának megvalósulását, s ha indokolt, elvégezzük a szükséges korrekciókat. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy a Minisztertanács határozata alapján üléseinken elnököljek. Felkértem Glatz Ferenc miniszter urat, aki a kormány megbízásából az egyházakkal kapcsolatos igazgatási ügyeket intézi, hogy vállalja el a Tanács alelnöki tisztjét. Az Országos Vallásügyi Tanács működésének szervezésével Sarkadi Nagy Barna miniszterhelyettes urat bíztam meg, aki a Tanács titkári teendőit látja el. Tisztelt Országos Vallásügyi Tanács! Természetesnek tartom, hogy az állam és az egyházak, felekezetek közötti párbeszédnek ne csak ez az egy fóruma legyen. A kormány a jövőben is törekszik minden vallási közösséggel kétoldalú, rendszeres eszmecseréket folytatni. Fontos vagy sürgős ügyekben ne várjuk meg a Tanács soros ülését, legyen kapcsolatunk, együttműködésünk folyamatos. Glatz Ferenc és Sarkadi Nagy Barna urak mindig készségesen állnak az Önök rendelkezésére. Pártoljuk azokat az elképzeléseket is, hogy a megyékben, városokban és községekben is rendszeres kapcsolat legyen az állam és az egyházak képviselői között. Nincs szándékunkban ehhez útmutatásokkal vagy utasításokkal ellátni a helyi vezetést, bízunk az önkormányzatok önálló kezdeményezéseiben. Kérem, hogy legyenek Önök is kezde- ményezőek, hogy ezek a kapcsolatok mielőbb létrejöjjenek. 50
