Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)
2. Az Országos Vallásügyi Tanács alakuló ülése, 1989. október 20.
De nemcsak ezt tesszük. Megkezdtük a négy évtizeddel ezelőtti koncepciós perek, s ezek sorában az egyházi vezetőket, személyiségeket sújtó ítéletek felülvizsgálatát, amelynek során az igaztalanul üldözöttek, elítéltek teljes jogi és erkölcsi rehabilitációt nyernek. A nyüt konfrontáció éveit a hatvanas években lassú konszolidáció követte. Ennek lényege, hogy az állam elfogadta a vallás, az egyházak létét, de fenntartotta az egyházak életébe történő beavatkozás eszközrendszerét. így kétségtelenül korlátok között, de az egyházak, felekezetek működési lehetőségei fokozatosan bővültek. Ez kedvező nemzetközi fogadtatásra talált. Az 1964-es részleges megállapodás után fokozatosan javult hazánk és a Vatikán kapcsolata. A hazai egyházak újjáépítették kül- kapcsolataikat. Megbecsült helyet vívtak ki maguknak a nemzetközi egyházszervezetekben. Súlyos hiba volt viszont, hogy az elmúlt évtizedek egyházpolitikája fenntartotta a korlátozásokat, beavatkozott az egyházak életébe, mindezzel sértve önállóságukat. Tisztelet illeti azokat az egyházi vezetőket, akik felismerték az állami egyházpolitika rugalmasabbá válásában rejlő lehetőségeket, s felülemelkedve a sérelmeken a kis lépések politikáját alkalmazták. Ezzel képesek voltak egyházuk működési feltételeinek javítására. A Magyar Köztársaság születésének napjaiban az állam és az egyházak együttműködésében is új szakasz előtt állunk. Szerencsés helyzet alakult ki. Most mindkét fél részéről megvan az őszinte szándék és elhatározás. Az eddigi kis lépések helyett most nagyot léphetünk. És ezért nagyokat is kell lépnünk. Meggyőződésem, hogy a jog- államiság megteremtése érdekében történő munkálkodás csak akkor vezethet eredményre, ha országunkban maradéktalanul érvényesülnek az emberi jogok, és azok szerves része a lelkiismereti és vallásszabadság. Ezért gyökeresen szakítottunk azzal a korábbi felfogással, hogy az államnak joga van engedni, vagy korlátozni ezeket a jogokat. Meggyőződésünk, és ez vezeti cselekvésünket, hogy az államnak a vallás gyakorlásához való jogot nem elismernie, hanem védenie kell megfelelő, törvényben rögzített jogi garanciákkal is. Hozzáfogtunk a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény kidolgozásához. A magyarországi egyházak, felekezetek eddig is sokat segítettek és a mai tanácskozás is újabb konzultációs alkalom. A kormány az elmúlt hónapokban számos kezdeményezést tett, s döntést is hozott annak érdekében, hogy megszűnjenek az egyházak működését, a vallás szabad gyakorlását nehezítő korlátozások. Kezdeményeztük az egyházi állások betöltéséhez állami hozzájárulást előíró törvényerejű rendelet hatályon kívül helyezését, elhárítottuk az akadályokat a katolikus szerzetesrendek, a diakónus, ill. diakonissza közösségek újjászervezése elől. Felszámoltuk az egyházak beruházásainak állami ellenőrzését, megszüntettük az iskolai hittanbeíratások korábbi bürokratikus rendszerét, az egyházi könyv- és lapkiadás minden állami ellenőrzését. Az egyházak szabadok. Tevékenységük felett az állam nem gyámkodik. Jogutód nélkül megszüntették az Állami Egyházügyi Hivatalt. Megvalósítottuk az állam és az egyházak eddig csak deklarált szétválasztását. A kormány késedelem nélkül és hatékonyan felszámolta az állami beavatkozások eszközrendszerét. A bizalmatlanság gyökereit azonban még nem sikerült maradéktalanul eltávolítani. Ez természetes, ehhez idő kell. 48
