Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)
Az állami egyházpolitika kulcsszereplői a rendszerváltás korában - Új kormányzati struktúra formálódása, 1989. április–június
megszüntetését, valamint az egyházi tisztségek előzetes állami engedélyezését eltörlő indítványt. Glatz szorgalmazta, hogy a Minisztertanács mellett július 1-től felállításra kerülő Egyházpolitikai Titkárság vezetője Sarkadi Nagy Barna legyen. A művelődési miniszter úgy fogalmazott, hogy tárcájához senki nem fog átkerülni az ÁEH-tól, mert velük szemben bizalmatlanok az egyháziak. (Azt azonban szó nélkül hagyta, hogy Sarkadi Nagy nem egy miniszteri tárcához, hanem a miniszterelnök közveden környezetébe került az Egyházpolitikai Titkárság vezetőjeként, miniszterhelyettesi rangban. Sarkadi Nagy kinevezését így elsősorban Németh Miklósnak köszönhette, akinek bizalmát AEH-elnökhelyettesként reformpárti hozzáállással alapozott illetve július 1. után új funkciójában is a kormányt támogató, az egyházakkal együttműködést kereső tevékenységével hálált meg.28) A kormányzat terveiről a nyilvánosság előtt Raft Miklós számolt be.29 „Az Állami Egyházügyi Hivatal betöltötte rendeltetését. Nincs rá szükség, hogy valamilyen más néven korszerűsödjék, az általa korábban gyakorolt funkciók többségét egyszerűen meg kell szüntetni” — indokolta a szerv jogutód nélküli megszüntetésének tervét. Ami pedig az állam és az egyházak közötti közvetítést illeti, „elképzelések szerint” Országos Vallásügyi Tanácsot alakítanak, s mint mondta, a konzultatív jellegű, hangsúlyozottan „semmiféle kötelező határozatot nem hozó” testületbe való felkérést sem kell az egyházaknak elfogadniuk. A változásokat kizárólag a hatékony államigazgatás oldaláról néző politikus azt is kiemelte, hogy az ÁEH által gyakorolt, megmaradó funkciók egy része nem speciálisan egyházpolitikai természetű (ilyen például az alapítványok működtetése), s ezek a jogkörök a művelődési tárcának átadhatók. Ezt emelte ki a kormánydöntést bejelentő szóvivői tájékoztató is,30 hangsúlyozva, hogy a kormány az Országos Vallásügyi Tanács formájában megteremti a párbeszéd fórumát. Az Elnöki Tanács június 26-án, a következő kormányüléssel egyidejűleg hozta meg döntését az AEH feloszlatásáról, teljes egészében átültette törvényerejű rendeletébe a kormány által javasolt szöveget.31 Emellett fontos megemlíteni a rendelet 3. §-át is, mely — Németh és munkatársai szándékainak megfelelően — felhatalmazta a kormányt arra, hogy a vallásgyakorlással összefüggő, jogszabályban meghatározott állami feladatok ellátásának szervezeti és működési kereteit meghatározza. A nyilvánosságra került, a magyarországi egyházak, vallásfelekezetek számára korszakhatárt jelentő rendelet szövege mellett érdemes felidézni a kormány júniusi szándékait világosan összefoglaló indoklást: „A közelmúlt kül- és belpolitikai eseményei, a társadalmi pluralizmus egyre erőteljesebben artikulálódó igényei, a nyílt politizálási törekvések szükségessé teszik az állami egyházpolitika, s ezen belül az állami egyházigazgatási tevékenység felülvizsgálatát, s a 28 Utóbbiról a következő kormányülés határozott. 1088/1989. (VI. 30.) MT. határozat „miniszterhelyettes kinevezéséről”. TRHGy. 1989. II. 1033. p. Ez egyben tartalmazza Sarkadi Nagynak az Egyházpolitikai Titkárság vezetésével való megbízását is. 29 Hivatal helyett konzultációs fórumok. [Márványi Ágnes interjúja Raft Miklóssal.] In: Magyar Hírlap, 1989. június 9. 5. p. Ld. még ugyanerre: Az egyházakat nem kell irányítani. In: Evangélikus Riet, 1989. július 9.3. p. 30 Ülést tartott a Minisztertanács. In: Magyar Nemzet, 1989. június 16. 4. p. Érdekes, hogy a tudósítás legfontosabb elemként az Országos Vallásügyi Tanács megalakításával kapcsolatos kormányzati szándékot emelte ki. 31 1989/14. tvr. „egyes egyházi állások betöltéséhez szükséges állami hozzájárulásról és az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetéséről”. MÓL. A—83-a. 798. dob. 945. sz. 310-311. p.; TRHGy. 1989.1. 434. p.; BALOGH-GERGELY, 2005. 1222-1223. p. 21
