Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)
Az állami egyházpolitika kulcsszereplői a rendszerváltás korában - Új kormányzati struktúra formálódása, 1989. április–június
megválto2ott politikai helyzettel összhangot teremtő szervezeti és tartalmi reformját. Az egyházakkal kapcsolatos jövőbeni állami befolyásolás szervezeti kereteinek meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy a politikai intézményrendszer átalakítása részeként szükségszerűen vetődik fel az állami egyházügyi tevékenység teljes reformja. Ennek eredményeként meg kell teremteni az állami egyházpolitika nyilvánosságát.”32 Az Elnöki Tanács bejelentése nagy visszhangot kapott,33 és az ÁEH megszüntetése összekapcsolódott a minisztertanács ugyanekkor hozott intézkedéseinek bejelentésével. Június 26-án az ÁEH hatósági jogkörei felszámolásának, a megmaradó jogosítványok művelődési tárca általi átvételének, valamint a tervezett intézmények konzultatív, az állam és az egyházak párbeszédét megtestesítő j ellege került a kormányülés középpontjába,34 amikor a kabinet már részletesebben foglalkozhatott a korábban többször bejelentett szervezeti változtatások formába öntésével. A jogszabályokat előkészítő Raft Miklós ismét abból indult ki, hogy a kormány javaslatára az ÁEH bizonyosan meg fog szűnni, ezért már június 21 -i dátummal megszövegezte az Elnöki Tanács támogató döntését feltételező helyzetre kialakított, átmenetinek tekintett rendszabályokat, a vonatkozó szervezési feladatokat.35 Megerősítette, hogy a feladatok zömét a művelődési tárcához kell rendelni, elvi alapvetésként pedig leszögezte: „A jövőben a kormány és a különböző egyházak, felekezetek, vallási közösségek kapcsolatának a mellérendeltségen, a párbeszéden és a kölcsönös együttműködésen kell alapulnia. A kormány egyházpolitikai elképzeléseinek kialakításában figyelembe kívánja venni az érintettek véleményét. Ezért a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlásával összefüggő kérdések megvitatására, véleményezésére, a kormány tanácsadó szerveként a Minisztertanács elnökének vezetésével Országos Vallásügyi Tanács létesül.” Hosszabb vita nem bontakozott ki, lényegében a hetek óta felmerülő terveket öntötték formába, változtatás nélkül elfogadva Raft Miklós vonatkozó — Glatzcal és Kulcsárral egyeztetett — előterjesztéseit. Raft koncepciója szerint a közvetlen feladatot a Művelődési Minisztérium feladatkörének pontos definiálása jelentette, amely megkönnyíti (sőt, egyáltalán lehetővé teszi) az átmenetet. Az Országos Vallásügyi Tanács tervezetét a miniszterelnök határozottan elfogadásra ajánlotta, de felvetette, hogy ennek részleteit előbb az egyházakkal kellene megbeszélni. Raft rámutatott, hogy az egyházakat minden korábbi egyeztetésbe bevonták, nagyobb, összefoglaló megbeszélések keretei között tudnak a vallásügyi tanács terveiről, és nem ellenzik azt. Németh azért fontosnak tartotta, hogy „udvarias levélben” kérjék fel az egyházakat a tanács munkájában való részvételre, nyilván azért, hogy a látszatát is kerüljék annak, hogy az egyházügyekben konzultáló központi szervet az érintettek támogatása nélkül állítanak fel. Az egyházak irányában tett további gesztuspolitizálás részeként — Pozsgay Imre államminiszter javaslatára — azt is elfogadták, hogy a vonatkozó határozatban utaljanak rá: teljesen az egyházak belügye, hogy kiket delegálnak a vallásügyi tanácsba. 32 MÓL. A-83-a. 798. dob. 945. sz. 313-314. p. 33 Ld. pl. Déli Krónika. In: Kossuth Rádió, 1989. június 26. — MR. (HM.); MTV-Híradó. 1989. június 26. (M); A kegyelmi kérvények elbírálását felfüggesztik. Az Elnöki Tanács ülése. In: Magyar Hírlap, 1989. június 27. 1. p. 34 Ld. az említettek mellett: Déli Krónika. [Horváth Katalin beszélgetése Borbíró Istvánnal, a Minisztertanács Hivatalának tanácsosával.] In: Kossuth Rádió, 1989. június 21. - MR. (HM.) 35 MÓL. A-83-a. 799. dob. 946. sz. I. köt. 269-272. p. 22
