Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)

4. Az Országos Vallásügyi Tanács ülése, 1990. március 20.

— Amikor felkérést kaptam, hogy lépjek be a kormányba, azt az álláspontot képviseltem

— és ezzel Miniszterelnök Úr egyetértett —, hogy ne jöjjön létre Egyházpolitikai Titkárság, nagy apparátussal, mert nem szabad igazgatnunk az egyházakat. Az volt a véleményem, hogy a művelődési tárcán belül hozzunk létre egy kis létszámú Egyházi Főosztályt, ahol állami és egyházi személyiségek együtt intézik az állam és az egyházak közötti ügyeket, ezzel is kifejezve, hogy nem kívánjuk felügyelni az egyházakat.

— A Főosztály azokkal az állami pénzekkel gazdálkodik, melyekkel az egyházakat támogatjuk.

— Legutóbb a televízióban, az SzDSz-t képviselő jóbarátom tévesen értékelte az Egyházi Főosztály szerepét. Én azóta beszéltem vele és egyetértettünk, hogy nem látták helyesen ezt a kérdést.

— Amikor tavaly átvettem a tárca irányítását, szinte azonnal konzultációra hívtam meg az egyházak parlamenti képviselőit.Bár nem lett volna kötelességünk, helyesnek láttam, ha megkérdezzük őket, hogyan cselekedjünk, milyen koncepciót alakítsunk ki. Mikor jeleztem, hogy tudatában vagyok annak: az egyházak működtetéséhez épületek kellenek. De türelmüket is kértem, mert láttam, hogy ez a kérdés nehéz, és hosszadalmas lesz a megoldás.

— Néhány gondolatot engedjenek meg az egyházakkal kapcsolatos eddigi tevékenységünkről:

— Alapelvnek tekintjük, hogy az állampolgároknak 18 éves korukig egyenlő feltételeket biztosítunk az oktatásban.

— Az oktatási törvény módosításának előkészítése során sok olyan véleménnyel találkoztam, melyben féltették az állami oktatást az egyházi oktatás lehetővé tételétől, mondván, hogy az egyházak újból elit-iskolákat hoznak majd létre és előnyösebb helyzetben lesznek.

— Én sem zárom ki ezt a lehetőséget, mégis az egyházi iskolák számának további gyarapítása mellett vagyok.

— A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény elfogadásakor már rendeztük, hogy az egyházi iskolák az állami iskolákkal azonos normatív állami támogatást kapjanak.

— Érzékelem, hogy a társadalomban sokféle feszültség van jelen. Az egyházakat türelmetlenül sürgetik a hívők, többirányú társadalmi igény jelentkezik velük szemben.

— Én ma, 1990-ben az egyházak oldalán vagyok türelmetlen. Kérem, higgyék el nekem, hogy nemcsak az egyházakat, a minisztert is sokfajta nyomás éri. Nyomás, sürgetés az egyházak irányából, de azok felől is, akik félnek az egyházaktól.

— Sárospatakra is azért mentem le személyesen, hogy megmagyarázzam: az egyházi iskola is a jövő generációját neveli.

— Kétségtelen, hogy a pedagógus-közvéleményben is jelen van az egyházellenesség, mert a kenyerüket féltik az egyházi iskolák beindításától.

— Én ebben a kettős — társadalmi és egyházi — szorításban élve azt látom a fő gondnak, hogy a helyi társadalom nem érti, miről van szó. Nekem nemcsak az alapelvek kimunkálása a feladatom ma, hanem emellett propagandistája is vagyok ezeknek az elveknek. Rengeteg energiámat viszi el ez és az Egyházi Főosztálynak nem kevésbé.

— Olyan ügyekkel foglalkozott ez a Főosztály, mint az egyházi iskolák pedagógusainak béremelése, az egyházi személyek kedvezményes MÁV-utazásának biztosítása, az egyházi iskolákban tanulók szociális és tanulmányi támogatási összegének az állami iskolai tanulók szintjére történő emelése. Ezeket a kérdéseket rövid idő alatt rendeztük.

103