Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)

4. Az Országos Vallásügyi Tanács ülése, 1990. március 20.

szagos Vallásügyi Tanács határozatairól van szó, tehát nem hagyhatja azokat figyelmen kívül. Kérem, hogy az előterjesztéshez a jövőben is adjanak — írásban — javaslatokat.

— Két konkrét kérdéshez kapcsolódva: Pusztai úrnak azt válaszoltam, hogy a lakót máshová költöztetni a helyi tanács jogkörébe tartozik, megfelelő cserelakás biztosításával. Egyetértek Schöner főrabbi úr felvetésével, ami a középszintű szervek attitűdjével kapcsolatos. Van objektív oka is, ha egy tanács lassan intézi az ügyeket: sok a gondja. De kétségtelen az is, hogy igen terjedelmes rutinbürokráciánk van. Annyit mindenesetre kijelenthetek, hogy a kormány ebben az ügyben megteszi a szükséges lépéseket.

Németh Miklós miniszterelnök:

— Megköszönöm Kulcsár miniszter úr válaszát, s hozzá kapcsolódva kérem, hatalmazzon fel a Tanács, hogy a mostani észrevételek alapján a kormány és a jelenlegi Országgyűlés utódainak az elidegenítési és terhelési tilalomról rendelkező törvényjavaslatot sürgős tárgyalásra ajánlja. Levélben kérem fel az Országgyűlés jelenlegi megbízott elnökét, hogy a maga részéről is ezt szorgalmazza.

— Ezen túlmenően felkérem a Belügyminisztérium vezetőjét, hogy a tanácsoknak szóló körlevélben ismertesse a középszintű és helyi szerveket a kormány egyházi ingatlanokkal kapcsolatos szándékairól, és nyomatékosan kérje fel őket hatékony végrehajtásra.

— Ugyanakkor felkérem Dr. Hütter Csaba miniszter urat, hogy körlevélben hívja fel a földhivatalok figyelmét a volt egyházi ingatlanokkal kapcsolatos teendőikre.

— Sajnos a négy évtized alatt felhalmozódott gondok orvoslása nem könnyű, s nem is megy gyorsan. Gondolom, nem vitatják a kormány jószándékát, s megértik, hogy bonyolult kérdésről van szó, sokféle érdeket kell egyeztetnünk. A felszabaduló ingadanok esetében pl. egészségügyi, szociális, igazságszolgáltatási célú igényeket kell koordinálnunk, ráadásul a megürült ingadanok értékesítéséről a költségvetés is bevételhez kíván jutni — ezt se titkoljuk el.

— Mindenesetre úgy kívánunk cselekedni, hogy Önök se érezhessék becsapottnak magukat.

—Javaslom, térjünk át a következő napirendre. Glatz Ferenc miniszter urat arra kértem fel, hogy ismertesse a tárca egyházakkal kapcsolatban végzett eddigi tevékenységét. Átadom neki a szót.

Dr. Glatz Ferenc művelődési miniszter:

— Kérem szépen, az eddig elhangzott észrevételek arra indítanak, hogy eltérjek az előre leírt szövegtől, és mondandómat az általános ismertetés mellett ezekhez is hozzáigazítsam.

— Evekkel ezelőtt egy tanulmányomban leírtam, hogy az egyházakat fel kell szabadítani. Kifejtettem, hogy vissza kell adni nekik épületeiket, segíteni kell káderképzésüket, és állami pénzeszközökkel is támogatni kell működésüket.

— Egyik éjjel, a mai tájékoztatóra készülve kezembe akadt ez a kézirat. Kézirat, mert az akkori körülmények között nem volt módom publikálni ezt a véleményemet, a „História” szerkesztősége visszariadt ettől.

— Mindenesetre meggyőződhettem arról, hogy helyesen gondoltam végig már akkor mindazt, amit most végre kell hajtanunk.

102