Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

hozástól megvárnak, amit a testvér a testvértől követel, az nem egyéb, mint az egyenjogúság nagy eszményéből önként kifejlődő jogközösség." Tisza módosítását újabb módosító javaslattal kívánja megtoldani, mely így szól: „A törvény által kimondatni akarjuk, hogy e hazában, valamint kiváltságos osztály, úgy kiváltságos nemzet ne legyen, legyen mindenik egyenlő, hogy egyenlően szerethesse a hazát mindenik. Ami tehát ^törvényeink közül ezen egyenlőséggel ellenkezik, azt eltörölni, s megadni akarunk minden nemzetiségnek a teljes jogegyelőség alapján mindent, mi e közös haza integritásával nem ellenkezik."

2

* BranovatzJcy István újvidéki képviselő e módosításhoz javasolja a következő mellékmondat hozzákapcsolását: „méltó tekintettel szerb polgártársaink történelmi kivételes jogaikra is — amennyiben azok a fönnebbi föltétel, vagyis az ország integritásával s önállóságával összeegyeztethetők (Halljuk!)"; amit azzal indokol, hogy a 48-ban önvédelemből fegyvert fogott szerbek tizenkét évi csalódás után Szent István koronája alatt akarnak tovább fejlődni.

26 Ivánka Imre, pestmegyei pataji képviselő, szintén módosítást javasol, ami így hangzik: „és megadni szándékozunk minden nemzetiségnek a teljes jogegyenlőség alapján mindent, mi az ország politikai szétdarabolása s törvényes önállásának kockáztatása nélkül megadható. (Helyes! Maradjon! Szavazzunk!)"

27 Faur János Krassó megyei, román-oravicai képviselő Popovics javaslatát támogatja és a szerb privilégiumok ellen szól.

28 Ônossy Mátyás Temes megyei orcfalvai képviselő hangoztatja, hogy a magyarság sohasem nyomta el a nemzetiségeket, annál kevésbé, mivel sokat nemessé tett közülük.

29 Utána br. Eötvös József szólalt fel és indítványozta, hogy a Ház küldjön ki egy 27 tagból álló bizottmányt, mely „addig is, míg azon akadályok elhárittatnak, melyek miatt az országgyűlés a jelen pillanatban illetékesnek nem tartja magát, mindazon előmunkálatokat megtegye, melyek elkerülhetetlenül szükségesek arra, hogy e fontos kérdés e hon külön ajkú polgárainak megelégedésére s a haza közjavára törvény által megoldassék."3<> Eötvös tehát az országgyűlés azon elvi álláspontjának fenntartása mellett, hogy a Ház csak akkor hozhat törvényeket, ha a távollevő követek is behivatnak, a bizottmány kiküldését hozta javaslatba, mivel úgy a nemzetiségi kérdés elméleti tanulmányozása, mint a Házban körülötte kialakult vita egyaránt arra a meggyőződésre juttatta, hogy a nemzetiségi kérdés végleges rendezésére az előkészületeket meg kell tenni. 25 Napló 101. 1. 26 Napló 101. 1. 27 Napló 102. 1. « Napló 104. 1. 2

» Napló 105—106. 1. 3

« Irományok 25. sz., 69. 1. Napló 106—107. 1. 7* 99