Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása
Még ugyanezen az ülésen Beniczky Lajos breznóbányai képviselőnek a tótság érdekében mondott beszéde 31 után Maniu Aurél Krassó megyei, facseti képviselő Popovics indítványa mellett szólalt fel és többek között a következőket mondotta: „Mint hű fia ezen nemzetiségéért lángoló román népnek, melynek örömét és fájdalmát osztom, gondolkozásmódját, nézeteit, irodalmát és népszerű embereit ismerem, megvallom, kötelességemnek tartom itt az ország színe előtt kijelenteni, hogy épen oly lángoló hűséggel ragaszkodik ezen ősei vérével és könnyeivel is annyiszor áztatott kedves közös hazánk földéhez, és kész a haza alkotmányát, — melynek sáncaiba felvétetett — a magyarral vetélkedve megvédeni és fenntartani, (Helyes) csak azt ne kívánja senki tőle, hogy nemzetiségétől elpártoljon, hogy azzal vásárolja meg ez alkotmányosság jótéteményeit, mert aki nemzetiségéhez hűtlen tud lenni, az a hazának hű polgára nem lehet. (Igaz!)"32 Gzorda Bódog Szabadkáról a bunyevácok nevében tesz lojális nyilatkozatot, 33 Tisza Kálmán pedig Popovics indítványa mellett szólal fel. 34 Latinovics Vince, bajai képviselő a szerb kérdést taglalja, 35 utána Szentiványi Adolf liptószentmiklósi képviselő a tótság háláját tolmácsolja. 36 Popovics János összefogást sürget a szláv és germán tenger között. 37 Missich János lippai képviselő a Popovics-féle szöveghez csatlakozik, 38 majd Vajay Károly után Markos György ungmegyei nagybereznai képviselő a magyarországi „oroszok" hűségét jelentette be. 39 Végül is szavazással döntöttek a felirati javaslat 31. bekezdése felett s a nagy többség elveti a Popovics-féle javaslatot, mire az elnök ellenpróba nélkül kijelentette, hogy a Ház a Deák-féle szöveget változatlanul fogadja el.* 0 A nemzetiségi kérdés ismét előtérbe kerül a június 11-i XLII. ülésen, a 32. szakasz tárgyalásánál, az erdélyi kérdéssel kapcsolatban, noha ez csak közvetve érinti a nemzetiségeket. A 32. szakasz így szól: „Erdélynek haladék nélküli meghivását s megjelenhetését semmi sem gátolja. Erdélynek egyesülése Magyarországgal 1848-ban törvényesen létrejött, és pedig a két országnak közös óhajtása folytán, melyet mind a magyar, mind az erdélyi országgyűlés ünnepélyesen s egyhangúlag kijelentett." Utána a jegyző lediktálja azt a paragrafust, amely a nyomtatott szövegből kimaradt s mely utal arra, hogy az erdélyi unióról szóló törvényt a király szentesítette, úgy, hogy csak az abszolutizmus választotta el ismét Erdélyt Magyarországtól. Most, hogy Őfelsége az abszolút rend** Napló 107. 1. 32 Napló 108. 1. 33 Napló 108. 1. . 34 Napló 109. 1. • 3 * Napló 109. 1. 36 Napló 109. 1. 37 Napló 109—110. 1. 38 Napló 111. 1. 38 Napló 111. 1. «° Napló 112. 1.
