Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása
dáján okulva, kézzel foghatólag meggyőződött arról, miszerint nemzetiségének és szabadságának elnyomói nem Pesten, hanem Bécsben laknak." 2 * Missich János, a Temes megyei lippai kerület képviselője, hasonló szellemben beszélt. ,,En Magyarországot szabaddá akarom tenni a bennlakó nemzetek által és ezeket Magyarországban szabadokká azért kívánom, hogy a nemzetiségek kérdése kielégítő és mennyire az ország integritásával megfér, a legszélesebb alapon megoldassék ... Kívánom ezt mint román... Nem Bécs, hanem Buda felé nézünk mi... mert tudjuk, hogy a népek szabadságának s alkotmányosságának napja mindig Bécsnél szállott alá s ha feltámadt, mindig Budának hegyei ormain támadt fel." (Tetszés.) 22 A június 5-i XXXVII. ülésen szavazott az országgyűlés a két javaslat felett. A leadott 307 szavazat közül 155 Deák felirati javaslata és 152 Tisza határozati javaslata mellett szólott; 14-en pedig tartózkodtak a szavazástól. 23 Az eredmény kialakulására befolyással volt az a körülmény, hogy Tisza egyik legkiemelkedőbb párthíve, gr. Teleki László öngyilkos lett s ez megzavarta a határozati párt egységét. Teleki az emigrációból csak azzal a feltétellel térhetett haza, hogy nem fog politizálni. Mivel azonban mint főrend, meghívást kapott az országgyűlésre, feloldva érezte magát az adott szó alól és nem rejtette többé véka alá álláspontját. Az uralkodó és a haza iránti kötelesség közti ellentét felmorzsolta Teleki László idegrendszerét és sötét végzete baljóslólag nyomta rá bélyegét az 1861. évi országgyűlésre. Az általános vitát részletes vita követte, amelynek során a június 10-i XLI. ülésen érkezett el a Ház a Deák-féle felirati javaslatnak a nemzetiségekre vonatkozó 31. szakaszához, mely így szól: „A mult idők szomorú eseményei káros félreértéseket idéztek elő közöttünk és nem-magyar nemzetiségű polgártársaink között. Ezen polgártársainknak nemzetiségök érdekében és Horvátországnak közjogi állása érdekében is követeléseik vannak, miket ignorálnunk nem lehet, de nem is akarunk. El vagyunk határozva mindent elkövetni, hogy a félreértések elhárittassanak, s teszünk mit az ország szétdarabolása és önállóságunk feláldozása nélkül tehetünk, hogy a honnak minden nemzetiségű polgárai érdekben és érzelemben összeforrjanak, óhajtjuk törvényeink azon rendeleteit, mik e részben akadályul szolgálhatnak, közös érdekeink szerint méltányosság alapján módosítani s hogy ezt eszközölhessük, múlhatatlanul szükséges az országgyűlés mielőbbi kiegészítése." 24 Az első felszólaló Popovics Zsigmond, az Arad megyei butsini kerület képviselője Tisza módosító javaslata mellett nyilatkozik. „... Óhajtanám, — úgymond — hogy épen ezen első lépésünk alkalmával vessük meg azon biztos alapot, melyre a jövőnket bizton építhessük. Amit a közös honban lakó nemzetiségek a törvény2* Napló 3. 1. 2 2 Napló 17. 1. 23 Napló 55. 1. 24 Napló 101. 1. — Irományok 16. sz., 53. 1.
