Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

hiányosnak találja a szerbek és horvátok szempontjából, „de meggyőződésem szerint az való, hogyha az ármányos oamarilla e tiszta szerb ügybe szennyes kezeit bele nem keveri, ezen házi ügyünkben kibékültünk volna". Megállapítja, hogy hamis a kamarillának az a külföldön is elterjesztett állítása, mintha a magyarok elnyomták volna a nemzetiségeket. Ellenkezőleg, az osztrák fennhatóság alatt álló határőrvidék szerb és horvát lakossága másfél század óta viseli azokat a szenvedéseket, amelyekkel az abszolutizmus Magyarországot sújtotta. „Adtak a szerbeknek egy Vojvodinát, egy politikai szörnyeteget, (Igaz!) amüyent csak bécsi centralista világra hozhat... Vojvodinát a bécsi kormány kucséberek (szerb beamterek) hónává csinálta."

18 „A józan szerb nemzet törvény által biztosíttatni kívánja nemzetiségét, nem kíván államban államot, és nincs kívánsága a Reichsrath-ba menni. Én e tekintetben meg vagyok győződve a Háznak igazságszeretetéről, hogy e körülményeket megfontolva a szerb nemzet kívánságait az ország integritása és alkotmányos sérelme nélkül, annak idejében teljesíteni fogja. És ha ez megtörténik, meggyőződve lehet a t. ház, hogy azzal a reactio hidrájának legutolsó feje le lesz vágva." Ignjatovich azzal fejezte be beszédét, hogy a horvátok számára kollektív képviseletet kért az országgyűlésen, ugyanakkor pedig annak kimondását is javasolta, hogy „az ország kész a nemzetiségeket természeti és történeti jogalapon az ország integritása és alkotmánya sérelme nélkül biztosítani". Votumát a határozati javaslat mellett adta le.

19 A június 3-án tartott XXXV. ülésen is két nemzetiségi képviselő szólalt fel, mindketten a határozati javaslatot fogadták el. Pap János, Bihar megye belényesi kerületének képviselője,, az abszolutizmus ellen és a magyarság mellett foglalt állást. „... Én a román nemzet érdekeit a magyarokétól, bármüyen is, elválasztani nem tudom (Éljenzés) és azt tenni nem is kívánom, és midőn így nyüatkozom, hogy a nemzetiség igényei a hazafisági kötelességgel, legalább nálunk Magyarországon tökéletesen és helyesen összeegyeztethetők: akkor szorosan csak azt mondtam ki, mi a biharmegyei román nép és a napkeleti g. n. e. román egyház legalább alsóbbrendű papságának hazafiúi meggyőződése (Zajos éljenzés)." „Igaz, vannak sérelmeink e tekintetben is: nemzetiségünk nagyrészben félretolva, anyanyelvünk elhanyagoltatva, s különösen vallásunk elnyomatva volt; — de ha ez sérelem, — amint méltán az (is — ennek súlya nem a magyar törvényhoá&st, annál kevésbbé pedig a magyar nemzetet nyomhatja; hanem nyomja egyedül kirekesztőleg azon ferde kormányrendszert, mely ellen most mi egyenkint és mindnyájan felszólalunk (Zajos helyeslés; éljen)."

20 „... A közelebbi tizenkét év alatt annyi elnyomatást, annyi lenézést, annyi sanyargatást tapasztalt a román nép, hogy saját pél« Napló 385. 1. » Napló 386. 1. 2» Napló II. k., 2. 1. Dr. Mikô Imre: Nemzetiségi jog. 97