Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

a honfoglalás után, de szenvedélyesen támadja a három erdélyi nemzet unióját, mint a román nemzet „teljes megsemmisítésére irányuló átkos emlékű frigyet". A mostani román nemzeti törek­véseket úgy tekinti, mint a Horia és Kloska-féle parasztlázadás­ban és a „Supplex libéllus Valachorum"-baxí megnyilvánuló román nemzeti törekvések folytatását, aminek a célja, visszafoglalni azt a teret, mely a románságot a történelem jogán megilleti. Tiltako­zik az ellen, hogy a románság a reakció bérence volna. „De különben is, én nem tudom megfogni gyarló szemmel, hogy mi oka és célja volna valakinek a román vagy más nem magyar nemzetek közül a reactiot segíteni elő; hiszen azon gyönyörű tizen­két évi időszak, melyet oly megragadólag hallottam itt ecsetelni, s egész meztelenségében feltüntetni, — amellett, hogy anyagi szem­pontból tekintve ezen országot s annak lakosait, nemzetiség különb­sége nélkül koldusbotra juttatta, vagy legalább juttatni akarta, — sokkal nagyobb sebeket okozott a nem magyar nemzetiségeken; mert a magyar legalább Magyarországon használta nyelvét, holott a román, szerb és szlovén nemzetek nyakára csupán a gleiche Beknechtigung, akarom mondani^ gleiche Berechtigung alapján, a német nyelv tolatott, s az általuk lakott vidékeken az alatt, hogy saját fiai üldöztettek, idegen cseh, morva, polák, kutseber és Isten tudja miféle hivatalnokok sáskaserege gazdálkodott, piszkolva, gúnyolva és zsarnokilag üldözve és nyomva mindenkit, ki a nem­zetiségek pártolója, vagy éppen elősegítője lenni merészkedett (Helyeslés)." Az 1848-i eseményekről, melyek mindnyájunk előtt ismeretesek, s a nemzetiségeknek egymás közötti véres fellépéséről s annak okairól szólni nem akarok; mert nem akarom a hegedő sebet feltépni, kerülni akarván a kölcsönös recriminatiokat, mire nézve elég legyen kimondanom, hogy Iliacos intra morus peccatum est, et extra. (Zaj. Elnök: Tisztelt Ház! A tárgy fölötte fontos, azért ismételve kérem a képviselő urakat, méltóztassanak szólót csendben meghallgatni.)" „Mélyen érzi és fájlalja a történteket mindenki, nemzetiség különbsége nélkül, s én megvallom, hogy hazafiúi örömmel tapasztaltam az egész vita folyama alatt azon készséget, eszélyességet és méltányosságot, melyet a nemzetiségek megnyugtatása és kibékítésére nézve e háznak majdnem minden tagja tanúsított, s remélem, hogy ha Isten is úgy akarja, mint magunk, ezen kényes természetű, mindnyájunkra nézve legnagyobb horderejű ügyet az igazság, méltányosság és nemzetiségi jogegyen­lőség alapján közös akarattal és egyetértéssel elintézendjük (Helyes­lés)." 17 Vlad Alajos egyébként a felirati javaslat mellett nyilat­kozott. Ignjatovich Jakab, Nagybecskerek képviselője, ugyanazon az ülésen a szerb álláspontot képviselte. Az abszolutizmust ő is súlyo­san elítélte és kifejtette, hogy a szerbek és horvátok nem a reakció­ért, hanem önmagukért ragadtak fegyvert. A 48-as törvényhozást " Napló 378. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents