Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása
És látva azon hangulatot, mely a nemzetiségek kérdésére nézve az egész hazában, mint e Házban is nyilatkozik, kimondhatatlan örömmel kell eltelnie minden hazafi keblének. Ha egybehasonlítjuk e hangulatot azon izgatottsággal, mi e kérdésre nézve egy évtizeddel előbb a hazában uralkodott, lehetetlen büszkeség nélkül tekinteni azon roppant politikai fogékonyságot, melynek köszönhetjük, hogy üy hathatósan vált hasznára a nemzetnek a szenvedések kemény iskolája. És ezen általános jó hangulatot nem zavarhatja meg az, ha egy-két hang e tekintetben másként nyilatkozott... csak azt bizonyítja, hogy nem valami kicsinált taktika részünkről az... hanem hogy mindenki szól szabadon, meggyőződése szerint (Helyes)." „Azt hiszik, nekünk csak távolról kell ijesztő képen mutatni ezen nemzetiségi kérdést, s mint a gyermek, rögtön elhallgatunk. Csalatkoznak! És ha valami szíthatná nálunk az úgynevezett separatisticus vágyakat, az éppen azon átkos politikája az osztrák hatalomnak, hogy folyton ingerli ellenünk a más nemzetiségeket s tudjuk jól, hogy ingerelni is fogja mindaddig, míg könnyenhívő és felizgatható tömegeket talál. Maga alatt vágja a fát az osztrák hatalom, midőn ily hathatós szert vél alkalmazni ellenünk. — Még csak egyet akarok a nemzetiségi kérdésre megjegyezni. Ellenségeink, kiket semmi sem ejt inkább kétségbe, mint az egyetértés különböző nemzetiségeink között, — nem kétlem, azt fogják mondani : ne higyjetek nekik, ez csak kedvkeresés, csak licitatio. De legyenek meggyőződve más ajkú testvéreink... hogy komolyan és őszintén készek vagyunk megadni mindent, mi hazánk integritásával összefér; midőn velünk van dolguk, akkor nem a Gleichberechtigung embereivel van ügyük, s meg lehetnek győződve, hogy a magyar, ha ígér és amit ígér, azt szentül, meg is fogja tartani (Helyeslés) ," 16 Az általános vita utolsó napjain jutottak szóhoz a nemzetiségek képviselői. Beszédeikből kicsendül a nemzetiségi öntudatnak az a határozott hangja, ami 48 előtt még ismeretlen volt a magyar országgyűlésen. Az abszolutizmus tizenkét éve szétfoszlatta a nemzetiségeknek Bécs irányába táplált illúzióit, a közös elnyomás közelebb hozta őket a magyarsághoz s ezért a legtöbben bizalommal tekintenek a magyar alkotmány helyreállítása elé, amitől a nemzetiségi kérdés megoldását is várják. A kamarilla elleni ellenszenvüket az is bizonyítja, hogy többségük a Tisza Kálmán-féle radikálisabb határozati javaslatot fogadta el. Vlad Alajos, a Krassó megyei n.-zorlenci kerület követe szólalt fel elsőnek a nemzetiségek közül az országgyűlés június 1-i XXXIV. ülésén. A nemzetiségi kérdés jelentőségét így méltatta: „ez az achülesi sark, ez a kérdések kérdése, melynek okos, szerencsés vagy szerencsétlen megoldásától a legnagyobb részben feltételeztetek ezen jobb sorsra érdemes ország jövőjének, boldog vagy boldogtalansága". Beszédét a történelmi daco-román öntudat hatja át. Elismeri, hogy a román mint szabad nemzet élt Magyarországon 16 Napló 345. 1.
