Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

Az abszolutizmus alatt Erdélyben megvalósult a pápa és a császár hozzájárulásával a gyulafehérvári és fogarasi görög katolikus érsekség, felállították a szamosújvári és lugosi görög katolikus püspökségeket, s a nagyváradi görög katolikus püspökséggel együtt a balázsfalvi érsekséghez csatolták és így Magyarországon egy külön, nemzetiségi alapon álló katolikus egyházmegye alakult,

18 melynek élére Sterca Sulu^iu Sándor érsek került. Sulu^iu elődjével, Leményivel ellentétben a balázsfalvi román nemzeti komité hívének vallotta magát. A románság tulajdonképeni vezetője azonban Çaguna András görögkeleti püspök volt, akit nemcsak a románság ismert el vezérének, hanem a császár is teljesen bizalmába fogadott. Az októberi diploma megjelenése után a románok 1861 január 13—16. napjain Nagyszebenben értekezletet tartottak. Itt Sulu^iu érsek tiltakozott azon rágalmak ellen, mintha ők a dákoromán imperiumot akarnák megvalósítani, mivel ez az eszme csak „hibbant agyvelőkbe fészkelte be magát".

19 A kongresszus munkálatai között a legjelentősebb egy választási törvénytervezet, mely a románoknak az erdélyi országgyűlésen számarányuknak megfelelő képviseletet biztosít. Nemsokára összegyűlt 1861 február 11-én Gyulafehérváron br. Kemény Ferenc kancellár elnökletével az erdélyi értekezlet, amelyen a magyarok lévén többségben, leszavazták a román és szász javaslatot és az értekezlet amellett foglalt állást, hogy az unió alapján Erdély képviselői kapjanak meghívást a pesti közös országgyűlésbe, amire "azonban nem került sor. Az események más irányt vettek s a pesti országgyűlést is az uralkodó eredménytelenül oszlatta szét. Erdélyben a törvényhatóságokban mérkőzött meg a három nemzetiség,

20 a magyar többségű kormányszék pedig megtagadta az erdélyi országgyűlés 1861 november 4-ére való összehívását, mivel azt a legfőbb kézírat a románok által javasolt cenzus alapján akarta eszközölni. Egymást követte br. Kemény Ferenc kancellár és gr. Mikó Imre kormányelnök lemondása, akiknek helyét gr. Nádasdy Ferenc és gr. Folliot de Crenneville Lajos altábornagy foglalta el. Cagunáék Bécsbe utaztak s ott sikerül kieszközölniök a második szebeni kongresszus engedélyezését, mely 1863 április 20-án ismét pontokba foglalja a román sérelmeket és kívánságokat. A románok fellépésének megvolt az eredménye, mert a császár 1863 július l-re összehívta az erdélyi országgyűlést s a cenzust illetően teljesítette a románok kívánságait. A választások eredményeként 46 román, 43 magyar és 32 szász képviselő jutott mandátumhoz, ezenkívül a császár minden nemzetből 11—11 regalistát hívott meg, úgy, hogy ezáltal az országgyűlési tagok száma 154-re 18 Gyárfás Elemér: A román görög katolikusok autonómiája. Budapest, 1905. Különlenyomat a „Katholikus Szemle" XIX. évfolyamából. 30. 1. 19 Pacatian i. m. II. k., 196. 1. 20 Mester Miklós: Az erdélyi románok első törvényhatósági küzdelmei a magyarokkal és a szászokkal (1860—63). Különlenyomat a „Magyarságtudomány" II. évf., 1. sz.-ból, 22. 1.