Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

§aguna román püspök a horvátok képviselőivel, Vraniczany, Kukuljevics, Ononovics és Mazuraniccsal, valamint Kozacsek, Hodzsa, Húrban és Stur tót vezetőkkel közös emlékiratot intéz a császárhoz s ebben a márciusi alkotmányon túlmenően Magyarország további megcsonkítását, az önálló tót és román nemzet, mint koronatartomány felállítását, a szerb vajdaság területi elkülönítését és a horvát, sziavon, dalmát királyság mellett koronatartományként való elismerését követeli.

8 Amíg az országban végzetesen szembekerültek egymással a magyar és nemzetiségi törekvések, Parisban a lengyelek fáradoztak a magyarok és szlávok kibékítésén. Gr. Teleki László párisi magyar követ állandó kapcsolatot tartott fenn a Magyarországgal szomszédos államok emigránsaival és jelentéseiben ismételten felhívta Kossuthot a nemzetiségi kérdés rendezésére és a szomszéd népekkel való szövetkezésre „az abszolutizmus szörnyetege" ellen. A lengyelek már a prágai szláv kongresszuson azt az álláspontot képviselték, hogy az osztrák és orosz császári hatalom csak a középeurópai kis népek konfederációjával dönthető meg s Czartorisky herceg, a párisi forradalmi komité vezetője, az orosz intervenciót akarta felhasználni a lengyel felkelésre. Május 18-án lakásán tanácskozás folyt Teleki László, Puiszky Ferenc londoni magyar követ, Rieger László cseh politikus és Szarvady követségi titkár jelenlétében. Rieger és Czartorisky a szláv népek nevében megegyeztek a magyar diplomatákkal abban, hogy a háború végcélja a Habsburg-monarchia helyébe egy nagy cseh, morva, szüéziai, horvát, magyar szövetségállam létrehozása. A magyarok viszont kötelezték magukat, hogy a területükön élő nem-magyar népek, valamint a szövetséges népek fejlődése elé nem gördítenek akadályt. A magyar országgyűlés ezt ünnepélyes aktusban fogja kihirdetni, Magyarország nem-magyar népei pedig ezentúl fegyvereiket a közös osztrák és orosz ellenség ellen fogják fordítani. Amikor később a konferencia jegyzőkönyvének másolata a bécsi kormány kezeibe került, Rieger megtagadta annak tartalmát, de a magyar kormány a nemzetiségi törvényjavaslat beterjesztésével, bár több mint két hónap múlva, eleget tett a vállalt kötelezettségnek.

9 Kossuth még 1849 tavaszán is a románokkal való kibékülés lehetőségében reménykedett s ezért bizalmasát, Dragos János román nemzetiségű képviselőt elküldte áprilisban a román felkelők táborába Abrudbányára, hogy ott nevében Iancu Ábrahámmal tárgyalásokat folytasson. Dragos kétszer járta meg ezt az utat és átadta Kossuth levelét láncúnak, melyben az áruló Cagunán kívül a felkelés résztvevőinek amnesztiát ígér. A nyelvkérdés tekintetében Kossuth a román nyelv szabad használatát ígéri meg, az iskolákban, az egyházi és községi életben, sőt szükség esetén a román nép iskoláztatásáról állami segítséggel fog gondoskodni. A románok 8 Pâcâfian i. m. I. k., 587. 1. 9 Steier Lajos i. m. I. k., 499—506. 1.