Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

kilátásba, azt, hogy saját államterülettel bírjanak, mert ez az ország szétdarabolásahoz vezetett volna.

1 A feltételeket Beöthy bécsi kormánybiztos eljuttatta Rajasicshoz és Knicsaninhoz, akik közül ez utóbbi hajlott az egyesség felé, de a döntés a pátriárka kezében volt, aki gúnyolódó válaszában azt írta, hogy a szerbek nemzeti szabadságuk biztosítását a császártól várják. Rajasics a magyar békeajánlatot azonban felhaszvnálta arra, hogy ennek elfogadásával fenyegetőzve kizsarolja Bécsből a pátriárkátus és a vajdaság megerősítését, valamint a maga és a Supikác megválasztásának jóváhagyását, ami az Olmützben 1848 december 15-én kelt leirattal meg is történt.

2 A tótokon aratott első győzelmek és az invázió visszaverése után Kossuth if j. Tormai György, a vágújhelyi honvédelmi egyesület elnökének felkérésére id. Ábrányi Kornélt bízta meg azzal, hogy nevében kiáltványt fogalmazzon a Felvidék tótajkú lakosságához. A november 12-én kelt szózat iszembefordul a bujtogatókkal és kimutatja, hogy a magyarok mindig segítették a tótokat, a pozsonyi országgyűlés a tótok robotját és dézsmáját is eltörölte, de az ellenség most mindezt vissza akarja állítani. Majd így folytatja: „Vájjon mért rabolnók el nyelveteket? Ha Isten annyiféle nyelvet megszenved egymás mellett a földön, miért akarná kiirtani az ember? Vájjon a magyar nemzetnek lehet-e abból haszna vagy kára, ha Ti a Vág mellett vagy a Kárpátok aljánál tótul szóltok egymáshoz? S nem kedvesebb-e előttünk, ha ti tót nyelven, de tiszta buzgósággal felszólaltok a haza szabadsága mellett, mintha reátok erőszakolt nyelven, azt vontatva tennétek? Nem erőszakoltuk soha reátok nyelvünket s szavunkat adjuk, hogy a jövőben is sértetlenül hagyjuk tót nyelveteket."

3 A kiáltvány emelkedett szellemével bizonyára nem tévesztette volna el hatását a történelem és vallás annyi szálával a magyarsághoz kapcsolt tótság körében, ha rövidesen be nem kellett volna vonni. Turóc megye nemessége ugyanis attól tartott, hogy a tótok a robot és a dézsma ellenségei alatt őket fogjak érteni s ezért Kossuthhoz fordultak, aki elrendelte a már kiosztott kiáltványok visszavonását. A románok fegyveres szervezkedése a határőrezredek körében indult meg s az északi románok Urbán alezredes utasítására Naszódra, a Hunyad megyeiek Riebel őrnagy parancsára Hátszegre vándoroltak felesküdni a császári kétfejű sasra. Szeptember 25-én Szebenből Balázsfalvára vonult Bárnutiu, Laurian és Papiu Ilariu s itt megtartották a második balázsfalvi gyűlést, amelyen az egész erdélyi románság fegyveres felkelését megszervezték. Már szeptember 16-án mintegy négyezer román tanyázott Balázsfalva környékén, akiknek vezetői eleinte csak a rögtönítélő bíróság megszün*1 Thim József i. m. I. k., 246—247. 1. és III. k., 211—214. 1. — Horváth Mihály i. m. II. k., 80—81. 1. ' Horváth Mihály i. m. II. k., 87. 1. 3 Steier Lajos: A tót nemzetiségi kérdés 1848—49-ben. I. k., 314—315. 1. és II. k., 107. és 108. sz. irat.