Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

azonban a magyar nemzetiségi jog, ha nem is kimondottan, de hallgatólagosan a nemzetiséghez való tartozás megállapításánál az egyéni bevallást vette alapul, azok a magyar állampolgárok, akik magukat németnek vallják, de akiket a Volksbund nem ismer el népi németnek, a magyar közjog szerint németeknek kell, hogy számítsanak és mindazoknak a jogoknak az élvezetében maradnak, amelyeket az általános, generális jogszabályok a nemzetiségeknek biztosítanak. Az az eset, hogy a Volksbund valakit népi németnek ismer el, de az illető magát nem vallja németnek, gyakorlatilag kevésbbé fordulhat elő, mert a jegyzőkönyv fogalmazásából az következik, hogy először kell valakinek magát németnek vallania és csak azután dönthet a Volksbund az illető népi németségének elismerése felett. Ha azonban ez az eset mégis bekövetkeznék, az illető akkor sem részesülhetne a bécsi jegyzőkönyv előnyeiben, mivel a népi németségnek csak az objektív kritériuma felett rendelkezik, hanem olyan nemzetiségűnek volna tekintendő, amilyennek vallja magát és a szerint volna elbírálandó. A jegyzőkönyv csak a német népcsoporthoz tartozás fogalmának meghatározásánál mondja ki, hogy az illetőnek magyar állampolgársággal kell rendelkeznie. Ez azonban a jegyzőkönyv több más rendelkezéséből következik. A népcsoporthoz tartozó személyek a különböző hivatásokat a többi magyar állampolgárral azonos előfeltételek mellett gyakorolhatják (I. fejezet 2. pont), a magyar államnak lojalitással tartoznak (H. fejezet) stb. A német terminológia is különbséget tesz külföldön élő német állampolgárok (Auslandsdeutsche) és népi németek (Volksdeutsche), vagyis idegen állampolgársággal rendelkező német nemzetiségűek között.

3 4. A bécsi jegyzőkönyv I. fejezetében foglalt ama rendelkezésből, mely szerint a magyar kormány a népcsoporthoz tartozó személyek német népiségének megőrzéséről gondoskodni fog, következik az I. fejezet 7. pontjában foglalt intézkedés: „Magyar részről kerülni fognak minden olyan rendszabályt, amely a kényszerű asszimiláció (zwangsweise A ssimilierung) célját szolgálhatná, különösen a népi német családnevek magyarosítása útján. A népcsoporthoz tartozó személyeknek joguk van arra, hogy a családjuk által előbb viselt nevet újra felvegyék." Hugelmann is elismeri, hogy a magyar nemzetiségi politika kevésbbé irányult a népcsoporthoz tartozó egyes személyek jogfosztására, mint más államok politikája, hanem inkább nagy lélektani ügyességgel, csak kis mértékben törvényes előírások útján a népcsoportok magasabb műveltségi fokra emelkedő elemeit olvasztotta be a magyarságba. Ezért játszott a világháború előtt és után Magyarországon nagyobb szerepet, mint másutt a családnevek magyarosítása, aminek tudatalatti gyökereit a magyar nép csekély életerejében s a magyar faji és népi erők alábecsülésében látja.

4 3 Flachbarth: A bécsi német-magyar jegyzőkönyv. 138—139. 1. * Hugelmann i. m. 263—264. 1.