Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

A jegyzőkönyv csak a „kényszerű asszimüáció"-t célzó rendszabályok életbelépését tiltja meg, ami nem zárja ki azt, amire Hugelmann is céloz, hogy a népcsoport feltörekvő elemei erőszaktól mentesen, vagyis az igazi asszimiláció egyetlen lehetséges útján, magyarrá váljanak. A családnevek visszaváltoztatása a bécsi jegyzőkönyv óta, a hivatalos lap tanúsága szerint, tömegesen megindult. A családnevek megváltoztatását a m. kir. belügyminiszter 1933 július 22-i 40.200/1933. B. M. sz. rendelete szabályozza.

5 5. A bécsi jegyzőkönyv I. fejezetének 8. pontja szerint „a népcsoporthoz tartozó személyeknek kulturális téren joguk van a nagynémet anyaországgal szabadon érintkezni." A magyar nemzetiségi jogban hasonló rendelkezés eddig nem szerepelt és az sem fordult elő, hogy az anyaország kifejezést használják arra az államra nézve, amelyben Magyarország valamely kisebbsége többséget alkot. A nemzetiségnek anyaországával való érintkezéséből, vagyis a „connacionale"-nak a bécsi jegyzőkönyvben biztosított formájából Hugelmann arra következtet, hogy a nagy német Birodalomnak a magyarországi német népcsoport felett védelmi joga (Schutzrecht) van. Következtetését azzal támasztja aiá, hogy a népcsoport politikai vezetőitől nem tagadható meg a Birodalomnak a jegyzőkönyv végrehajtása felől való tájékoztatása, mert különben az egyezmény aa levegőben lógna.

6 A jegyzőkönyv azonban a népcsoport és a Birodalom közötti kapcsolatot kizárólag kulturális térre korlátozza s a politikai kapcsolatok fenntartását épen úgy mellőzi, mint például azt is, hogy a Birodalom akác kulturális célokra is a népcsoportnak anyagi támogatást nyújtson. Politikai kapcsolat nélkül pedig védelmi jog sem képzelhető el s a jegyzőkönyv végrehajtásának ellenőrzéséről sehol sincsen szól, nyüván abból az előszóban érintett elgondolásból kiindulva, hogy a magyarországi német népcsoport jogai felett a Birodalom és Magyarország közötti baráti viszony áll őrt. 6. A bécsi jegyzőkönyv II. fejezete, az első fejezetben felsorolt nemzetiségi jogok ellensúlyozásaképen a következő kötelezettséget rója a népcsoporthoz tartozó személyekre: „A magyar királyi kormány és a birodalmi kormány között teljes egyetértés áll fenn arra nézve, hogy a fenti alapelvek semmiképen se érintsék a lojalitásnak azt a kötelességét, amellyel a népcsoporthoz tartozó személyek a magyar államnak tartoznak." A lojalitás a jegyzőkönyv II. fejezetének értelmében állampolgári hűséget jelent, amit a magyar nemzetiségi jogszabályok eddig nem követeltek meg a nemzetiségi honpolgároktól. Már csak ezért is különös jelentősége van ennek a rendelkezésnek. De indokolja a lojalitási klauzula felvételét az a körülmény is, hogy a jegyzőkönyv I. fejezete a népi németeknek a többi nemzetiségi állam5 Rendeletek Tára 1933, 2313—2316. 1. 6 Hugelmann i. m. 273—274. 1.