Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

élvezik, mint a többi magyar állompolgárok. A német nemzeti szocialista világnézetnek a jegyzőkönyvben biztosított salvus conductus azonban új rendelkezés a magyar nemzetiségi jogban, mivel az addigi jogszabályok »em terjedtek ki arra, hogy valamely nemzetiség milyen politikai vagy világnézeti elveket vall magáénak. Az általános jogszabályok amúgyis lehetővé teszik, hogy az állampolgárok nemzetiségre való tekintet nélkül a közrend és a jóerkölcsök keretei között bármilyen politikai vagy világnézeti felfogást valljanak s amint a magyarajkú állampolgárokra nézve ebből nem származhatik hátrány, úgy a más mint magyarajkú állampolgárok is e tekintetben ugyanazon elbírálás alá esnek. így azonban Hugélmann is a bécsi jegyzőkönyv sérelme nélkül lehetségesnek tartja azt, hogy a magyar kormány magyar nemzetiségű alattvalóinak megtiltsa a nemzeti szocialista elvek nyilvánítását, mivel a jegyzőkönyv csak a német népcsoporthoz tartozókat védi, nehogy nemzeti szocialista meggyőződésükért hátrányos helyzetbe kerüljenek.

1 3. A bécsi jegyzőkönyv I. fejezet bevezetésének 3. mondata sajátságos módon határozza meg a népi németség fogamiát. „A népcsoporthoz az tartozik, aki magát a németséghez tartozónak vallja s akit a Magyarországi Németek Szövetségének (Vólksbund der Deutschen in Ungarn) vesetősége (Führung) népi németnek (Vőlksdeutsch) elismer." A jegyzőkönyv idézett mondata a nemzetiséghez tartozás tekintetében kialakult két nagy rendszert, a szubjektív és objektív ismérvek rendszerét összevonja, amikor a német népcsoporthoz való tartozás tekintetében egyszerre állít fel alanyi és tárgyi kritériumot. A szubjektív ismérv itt az egyéni vallomás, az objektív a Vólksbund elismerése s mind a kettőnek egyszerre kell fennforognia, hogy valaki népi németnek legyen nyilvánítható. Már Wolzendorff Kürt megkülönböztette a kollektív nemzeti önrendelkezés jogát az individuális nemzeti önrendelkezés jogától. Az utóbbi az állampolgárnak az a joga, hogy nemzeti öntudata alapján valamely nemzeti kultúrközösséghez tartozónak vallja magát, az előbbi viszont a nemzetnek az a joga, hogy maga döntsön a felett, kit tart magához tartozónak.

2 Itt azonban felmerül a kérdés, hogy mi történik azzal, aki csak egyik kritérium birtokában van, mert elméletileg feltételezhető, hogy valaki magát németnek vallja, de a Vólksbund nem ismeri el őt népi németnek, viszont az is lehetséges, hogy a Vólksbund népi németnek igényel olyanokat, akik nem vallják magukat németnek. Az kétségtelen, hogy az ilyen német nem részesülhet a bécsi jegyzőkönyvben biztosított jogoknak az élvezetében, mert a jegyzőkönyv kizárólag a magyarországi német szövetséghez tartozók számára biztosít jogokat, akik ezáltal minősített németekké váltak. Mivel 1 Hugélmann i. m. 270. 1. 2 Flachbarth: A nemzetközi kisebbségi jog legújabb fejlődése 235. 1. és A bécsi német-magyar jegyzőkönyv 138. 1.