Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

ményt háború idején követi el. A büntetés tekintetében az 1938: XVI. tc. 4. §-a kimondta, hogy többek között a BTK. 153. §-ában foglalt lázítás és a 172. §-ban foglalt izgatás eseteiben is, ha az említett cselekményeket a törvény öt évet meg nem haladó államfogházzal bünteti, az ilyen cselekmény büntetése ugyanolyan tartamú börtön, ha pedig öt évet meghaladó államfogházzal bünteti, az üyen cselekmény büntetése ugyanolyan tartamú fegyház, mint amilyen tartamot a törvény az államfogházra megállapít. E törvény 1. §-a a lázadás és izgatás büntette és vétsége esetére a kir. ítélőtáblák székhelyén működő kir. törvényszéknek, Budapesten a kir. büntető törvényszéknek öttagú külön tanácsát állapítja meg illetékesnek. Az öttagú külön tanács ama végzése ellen, amelyik az eljárást megszünteti, az ügy áttételét vagy az eljárás felfüggesztését rendeli el, felfolyamodásnak van helye a kir. Kúriához. Az öttagú külön tanács ítélete ellen pedig semmiségi panasznak van helye ugyancsak a kir. Kúriához a törvény lényeges rendelkezéseinek megsértése miatt, ehhez képest ténykérdésben is amiatt, hogy a tényállás megállapítása a törvény lényeges rendelkezéseinek megsértésével történt (11. §). A nemzetiség elleni izgatás vétsége körül a Csemegi kódex megalkotása óta széleskörű joggyakorlat alakult ki. Nemzetiség alatt a 172. § értelmében, épen úgy, mint a 153. § értelmében a magyar államban élő minden népfajt, így a magyart is kell érteni (K. 11.812/93, K. 12.242/95, K. 982/94, K. 1514/96, K. 1450/97, K. 2122/98).

2 A Kúria azt is kimondta, hogy magyar nemzetiség ellen való izgatás nem állapítható meg, ha a gyülekezetben csupán magyar nemzetiségű egyén van jelen (K. 2761/1915). A magyar nemzetnek azonban az 1921:111. tc. 7. és 8. §-a hatályosabb büntetőjogi védelmet biztosít, amiről később még szólni fogunk.

3 A nemzetiség fogalmát a Kúria elvi határozata a következőképen állapította meg: „Külön nemzetiségek alatt az anyanyelvük azonosságánál fogva együvé tartozó, ezen az alapon történeti múltra visszatekintő és az anyanyelvükhöz ragaszkodó népfajokat kell érteni. — A Magyarországon levő zsidóság nem társadalmi osztály és nem nemzetiség, hanem hitfelekezet." (K. 393/1925.) A BTK 172. §-a csak a Magyarországon élő nemzetiségeket részesíti védelemben (K. 1915 2 Az itt felsorolt kúriai döntvényeket Edvi Illés Károly: Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény (Budapest, 1907, 248—251. 1.) c. munkájából, az ezután következőket Angyal Pál és Isaák Gyula: Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről c. munkájából (Budapest, 1937, JH. kiadás, I. k., 161—170. 1.) idézzük. Mindkét munka a Magyar Törvények Grillféle kiadásának sorozatában jelent meg. 3 A nemzetiség elleni izgatás és a magyar állam megbecsülése közti különbségre (BTK. 172. § és 1921 :IH. tc. 8. §) világít reá a Kúria, amikor megállapítja, hogy „az elszavalt vers nem foglalja magában kifejezetten valamely nemzetiségnek egy másik nemzetiség elleni gyűlöletre izgatását, hanem annak értelme az, hogy a magyar állam a román nemzetiségű állampolgárait, mint azok ellensége, rabszolgasorsban, idegen járom alatt tartotta, ami a magyar állam megbecsülésének csorbítására alkalmas." (K. 2862/1936.) Lásd Angyal—Isaák i. m. n. k., 473. 1.