Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

okt. 26, 6740), de a 2. bekezdésben körülírt bűncselekmény tényálladéka nemcsak akkor forog fenn, ha egy nemzetiség izgattatik egy másik ellen, hanem akkor is, ha több nemzetiség izgattatik egy ellen, vagy egy nemzetiség több nemzetiség ellen (K. 859/1908). A Kúria elvi határozata szerint nemzetiség elleni izgatás esetében súlyosbító körülmény, hogy a tettes lelkész és izgató beszédét hívei gyülekezetében tartotta (K. 12.085/1895). A nemzetiség elleni izgatás elkövetési módozatai tekintetében a joggyakorlat nem kívánja meg, hogy az izgató szavak szónoklat alakjában, egybegyűlt emberekhez intézve mondassanak el, hanem elég az, ha a gyülekezet által hallhatóan és érthetően ejtetnek ki s ezáltal a jelenlevőkre izgatóan hatnak, tehát el lehet követni a cselekményt párbeszéd útján vagy össze nem függő kiáltások által (K. 2875/1909). A nyomtatvány útján való elkövetésnél az izgatás nyilvánossága fennforog, ha az nagyobb példányszámban jelent meg és mindenki számára hozzáférhető volt (K. 4964/1932). Elvi határozatban állapította meg a Kúria, hogy az izgatást nem zárja ki, ha a vádlott gyermekek előtt tette nyilatkozatát, akik büntetőjogi beszámítás alá eső akaratelhatározási képességgel nem bírnak (K. 21/1921). A gyűlöletre izgatást a Kúria elvi határozata szerint nem zárja ki az állított tények valódisága (K. 3874/1903). Ugyancsak elvi határozatban mondotta ki a Kúria, hogy a 172. § 2. bekezdésének nem tényálladéki eleme az egyenes felhívás, a gyűlöletre való izgatás az ellenséges indult felköltésére való törekvést jelenti (K. 7378/1903). Izgatás vádja esetén gondosan mérlegelni kell, hogy a nyilatkozatot ki, kihez, minő körülmények között intézte? (K. 7244/ 1923.) Az izgatáshoz nem kell különös izgatási szándék, hanem csak annak a tudatnak a fennforgása, hogy a megtett kijelentések a bűncselekmény tényálladékának megállapítására alkalmasak (K. 6083/1932). Az izgatás szubjektív eleméhez elegendő a tettesnek az a tudata, — mondotta ki egy elvi határozat — hogy valamely osztályhoz, hitf elekezethez vagy nemzetiséghez tartozókban egy másik osztályhoz, hitfelekezethez vagy nemzetiséghez tartozók ellen gyűlöletet keltsenek. Az erre irányuló célzat a bűncselekménynek nem eleme (K. 593/1914). Az izgatásnál a szándék azt jelenti, hogy a vádlott tudattal és akarattal használ olyan kitételeket, amelyek tárgyilag alkalmasak ellenséges indulat kiváltására. Nem eleme a szándéknak az érzelem, indulat (K. 1715/1922). A nemzetiség elleni izgatás kérdése a választójogi törvényekkel kapcsolatban is többször felmerült. Az 1848 :V. tc. és az erdélyi II. tc. módosításáról és kiegészítéséről szóló 1874:XXX11I. tc. azóta hatályon kívül helyezett 98. §-a így rendelkezett: „Aki nyilvánosan, szóval vagy irat terjesztése által a tulajdon sérthetlensége, valamely nemzetiség, osztály, vagy hitfelekezet ellen törvénytelen fellépésre izgat, úgyszintén aki a törvények, vagy a törvényes felső-