Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

lókban, s a rendes kongresszuson felül egyházi és iskolai ügyeikre nézve minden püspöki megyében legalább egy püspök-megyei gyűlést tarthassanak s azon egyházi és iskolai tisztviselőiket szabadon választhassák. Ehhez az irathoz mellékelve került az országgyűlés elé a május 21-i pesti értekezlet határozata, melyben a magyarhoni román nemzet megbízott képviselői ragaszkodásukat fejezik ki a magyar testvérekhez és rokonszenvüket a felelős minisztérium iránt, de tiltakoznak a románság körébe betolakodott szlávizmus ellen. Bejelentik, hogy el akarnak szakadni a karlócai szerb metropolitától, de ugyanakkor politikai követeléseiknek is hangot adnak. E szerint a) nyelvük szabad használatát követelik az egyházi életben és a közoktatásban; b) egy külön osztály felállítását részükre a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban; c) képviseletet a közigazgatásban és d) a határőrezredeknél román tisztek alkalmazását.

19 Szerb Tivadar ezeket a kéréseket törvényjavaslat formájában is előterjesztette.

20 A magyar kormány sajnos nem sietett kielégíteni a nemzetiségek közül legalább azokat, akik a magyarság felé hajlottak s így az irományok között süllyedt el Dragos János törvényjavaslata is, aki abból indult ki, hogy ,ji román nemzet a magyar nemzetnek természetes frigyese" és kilenc szakaszban a román nyelvhasználat lehetőségeit tárgyalta az egyházaknál és iskolákban, a törvényhatóságok előtt, a jegyzőkönyvek, szerződések, törvények és rendeletek szövegében, valamint a románok hivatalviselési jogát.

21 E helyett augusztus 4-én br. Eötvös József benyújtotta a képviselőházba az elemi oktatásról szóló törvényjavaslatot, amelynek 10. és 11. §§-ait a központi bizottság szövegezésében fogadta el az országgyűlés a következőképen: ,,10. §. A magyar nyelv mindenütt rendes tanulmány legyen. 11. §. Azon növendékek, kik a magyar nyelvet nem értik,, az elemi oktatást saját anyanyelvükön fogják nyerni." A nemzetiségi képviselők közül Tallián és Pap Zsigmond, — bár elismerték a magyar nyelv diplomatikai méltóságát — rámutattak arra, hogy a horvátországi szomorú események is a magyar nyelv erőltetése folytán következtek be, ami a magyar képviselők körében hosszas ellentmondásokat idézett fel. Az elemi oktatási törvényjavaslat nem lépett életbe, de még a nagy körültekintéssel megfogalmazott két szakasz is, mely a nemzetiségi tanulók anyanyelvi oktatásának biztosítása mellett csak a magyar nyelv tantárgyként való tanítását rendelte el, az ellenséges érzületű nemzetiségek körében a magyarosítás rémének felélesztésére adott alkalmat.

22 Amíg a képviselőház az elemi oktatásról szóló törvényjavaslatot tárgyalta, br. Wesselényi Miklós javaslatot nyújtott be a főrendiházhoz a románajkúak ügyében. Beszédében rámutatott arra, 18 1848. évi országgyűlési irományok 90. sz. 2

<> 1848. évi országgyűlési irományok 91. sz. 21 1848. évi országgyűlési irományok 87. sz. 2S Pap Dénes: A magyar nemzetgyűlés Pesten 1848-ban. Pest, 1866, I. k., 316—319. 1.